Vollein Ferenc Fényfürdőzők.c. 21. önálló tárlata Keszthelyen, a Balaton Színház Básti termében

   

    Gyakorlatilag majdnem három és fél éve, tehát 2010 tavaszán Keszthelyen, a Balaton Színház Básti termében az Ablak a világra című harmadik önálló tárlatával indult Vollein Ferenc  tüneményes művészi pályafutása. Az akkori kiállítás anyaga a gyermeki szürrealizmus ösztönös jegyeit hordozta magán, de az akkori megnyitóban Preisz Judit külön kiemelte a mesteri színkezelés és a kreativitás különösen magas színvonalát.Külön érdekessége volt az akkori megnyitónak, hogy akkor  -tehát közvetlenül a pályakezdéskor- Keszthely Város Önkormányzata  a legmagasabb szinten   képviseltette  magát.
      Az akkori tárlatot -szinte változtatás nélkül -Balatonfüreden. a Kisfaludy Galériában lehetett viszontlátni, s a tárlatról szerzett művészi benyomásai alapján tette közzé Weiner Sennyey Tibor- író. költő. publicista, az Irodalmi Jelen című országos művészeti és kulturális folyóirat akkori művészeti szerkesztője- a Vollein Ferenc Balatonfüreden című művészeti esszéjét az általa szerkesztett folyóirat hasábjain . A gyermekművész megnevezést és kifejezést is ő használta először Ferenc művészetének azonosításaként.
     A tárlatot újbóli megrendezését három és fél év után több dolog is indokolta. Egyrészt a már országosan és nemzetközileg is ismert és elismert ifjú alkotóművész már huzamosabb ideje Keszthely közvetlen szomszédságában, Vonyarcvashegyen él és alkot, s tavaly nyáron ott avatta fel Péntek Imre mentor, a Pannon Tükör főszerkesztője a műtermét. Másrészt az egykori tárlat teljes anyaga 2013 szeptemberére  kicserélődött. De ez természetesen nem pusztán technikai cserét jelentett és jelent, mielőtt ezt egy "szakavatott hozzászóló" próbálná valahol és valamikor végérvényes igazságként a hallgatósága felé sugallni, hanem a művészi ábrázolásmód,  technika és világlátás tehát a művészi repertoár teljes megújítását is. Hiszen a tárlat viselhette volna a Búcsú a gyermekkortól vagy akár Az elsüllyedt gyermekkor címet is,mert a tárlaton kiállított alkotások már a és gyermekkor és a felnőtt lét kezdetének a határán születtek, s magukon viselik a művészi útkeresésre és a megújulásra, változtatásra való törekvés minden jegyét , jellegzetességét és vonásait is
     A tárlat művészeti kurátora Bor Zsuzsanna volt, s a kiállított 22 alkotást irányításával szerencsés tematikus és időrendi sorrendben helyezték el, középen a címadó festménnyel, a Fényfürdőzőkkel. A kiállításon főleg a 2012-és 2013-ban készített, nagyobb méretű (100x70 cm), vászon-olaj technikával készült alkotások szerepeltek (22 db.) A korábbi, hagyományos, tempera-aquarell technikát mindösszesen három alkotás reprezentálta( A Szent Család, Menekülés Egyiptomba, Viharra készülődve( Tihany-Sajkodi-öböl) A megnyitón többek között megjelentek  a Zalai Hírlap,a Keszthely TV, a Szuperinfo képviselői és a Pannon Tükör főszerkesztője, Péntek Imre József Attila-díjas költő , Csengei Ágota, a Goldmark Károly Művelődési Központ Igazgatója is, valamint természetesen a kiállítás művészi kurátora, Bor Zsuzsanna . A tárlatot Szemes Péter esztéta, a Pannon Tükör főszerkesztő-helyettese nyitotta meg.

Vollein Ferenc Fényfürdőzők című kiállítása

(Keszthely, Balaton Színház, 2013. szeptember 5. 17.00)

Tisztelt Igazgató Asszony, Hölgyeim és Uraim!

Vásáry Tamás, a csodagyerekként indult, nemzetközi hírű karmester és zongoraművész azt nyilatkozta egy vele készült interjúban, hogy „a tehetség, s még a szorgalom is nem több, mint egy zseton, amivel játszani megyünk. Ha szerencsénk van jókor lenni jó helyen, akkor nyerünk.” Nos, úgy vélem, Ferenc jókor volt jó helyen, amit az is igazol, hogy felfigyelt rá a MOL Új Európa Alapítványa és legifjabbként immár második esztendeje nyerte el Zalaegerszeg MJV Művészeti Ösztöndíját, ma pedig már 21. önálló kiállításával találkozhat a művészetkedvelő közönség. Persze Ferenc sikereihez az ő nagy szorgalommal, ihletettséggel és kivételes tehetséggel végzett munkája mellett jelentős mértékben hozzájárult édesapja támogató szeretete és a jól megválasztott mentortanárok – Budaházi Tibor, Karner László és Németh Miklós – a mesterségbeli tudást megerősítő segítsége is.

S mindezek eredményeként ma ő, a képei és mi is jó helyen vagyunk, itt a keszthelyi Balaton Színházban és bizonyos vagyok benne, hogy a 21-es szám – a középkori számmisztika szerint az embert jelző 7-es találkozása a szellemiséget jelképező, isteni karaktert hordozó 3-assal – mindannyiunk számára szerencsés lesz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A tárlat címe: Fényfürdőzők hármas viszonyrendszert implikál – ennek legszebb példája az idei esztendőben készült címadó alkotás. A fény, mint fentről leáradó, világosságot hozó jótékony sugár, mely a skolasztika misztikusaitól, Hugo de San Victortól, vagy Robert Grossetestetől, akik számára a szépség hordozója volt, egészen a modern teológiáig, Teilhard de Chardinig, aki az ember folytonos fény felé emelkedését hangsúlyozza, fontos isteni szimbólum, találkozik itt a benne megfürdetett, aranyba vont tájjal és megezüstözött tóval, valamint a látványt – Caspar David Friedrich képeihez hasonlóan – nekünk háttal szemlélő, egymást átölelő emberpárral és lábuknál ülő gyermekükkel, akik nyilvánvalóan a Szent Család analogonjai. Az ember panteisztikus összefonódása az isteni jelenlétet hordozó Természettel. Nem véletlenül ez lett a kiállítás kulcsképe, hiszen annak legjellegzetesebb motívumai mind fellelhetők benne.

Természetszerűleg a szakrális jelleg határozza meg az Újszövetségi Szentírásból merítő alkotásokat is. A „korai”, csillaggal telehintett ég alatt, aranyszalmára állított, állatoktól körülvett bölcsőben mosolygó kisdedet és az őt dajkáló szülőket ábrázoló Szent Családot, vagy a háttér kidolgozásában már rendkívüli érettséget mutató Menekülés Egyiptomba című művet. E témát munkálja tovább, teljesíti ki az a triptichon, melyet itt, Keszthelyen láthatott először a közönség 2012 adventjében. Az angyali üdvözlet, a Pásztorok imádása és a Háromkirályok útja Betlehembe hármas nemcsak élénk színeivel gyönyörködteti a szemet és témaválasztásával emeli meg lelkünket, de elrendezettségében, megformáltságában is méltó folytatása az egyetemes és magyar naiv festészet legszebb hagyományainak (Henri Rousseau-tól egészen a muravidéki Göncz Jánosig). A Modern Golgota fehér fejkendős asszonyai pedig mintha nemcsak a lila keresztfán függő Krisztust, de a háttér urbanizált világával elvesző régi, forrástiszta népi örökséget is elsiratnák. Ez a munka egyébként Ferenc újabb, az absztrakt ábrázolásmódot, a felerősített szimbólumhasználatot preferáló festményeivel mutat már rokonságot.

Fontos kiemelni a fiatal alkotó szentek élete, csodatételei ihlette képeit is. A Mont-Saint-Michel a dagálykor szigetté váló, a Világörökség részét képező, francia bencés kolostor valósághű építménye felett a névadó, Szent Mihály arkangyal és a Mennyei Seregek a sárkány alakjában megjelenő Sátánnal és a Bosch torz teremtményeit idéző pokolbeli lényekkel vívott harcát mutatja be. A mű jelképisége szintén középkori – s a misztériumszínpadok hármas tagolását juttathatja eszünkbe –: a középponti templom az emberi lélek, melyért a nézői bal képmezejéből támadó örök Gonosz és a jobbról győzedelmesen előrenyomuló Jó vívja végeérhetetlen harcát. E tekintetben az alkotás érdekes pandantja a vonyarci Szent Mihály-dombon álló kápolna pünkösdi ünnepét, idilli békéjét festő mű.

Az újabb alkotások között ide kapcsolódóan az Árpád-ház két szentje is megjelenik. A Szent István Magyarországa, a templomépítő, állam- és egyházszervező, ellenségein Isten és a lovagjai segítségével úrrá levő, ugyanakkor kitárt karjaival áldást osztó és mindenkit befogadó központi alakja patrónánk, Szűz Mária figyelmétől övezve, szoborszerűen magaslik népe fölé. Úgy vélem, szép és világos üzenet ez egy fiatal művésztől, egy a jövőbe igaz hittel és tiszta szívvel tekintő nyolcadikos diáktól – minden, az istváni örökséget büszkén vállaló, jóérzésű magyar ember nevében – a hazánkat, nemzetünket és hagyományainkat megcsúfoló, liberális maszlag ellenében. A másik mű: a Szent Erzsébet rózsacsodája pedig a szegények gondviselőjének reneszánsz mestereket megidéző apoteózisa.

S közvetve e kis magyar panteonba, melynek Ferenc immár mind több darabját is elkészítette (például Mindszenty Józsefről), illeszkedik A kalapos Deák Ferenc – a haza bölcse és Zala büszkesége – képe is.

A zalai szín, a couleur locale,  emellett a táj és a Heidegger szavával: „belévetett” ember kapcsolata által is jelen van. A Balaton vonzásában felnövekvő, élő alkotótól itt, a Balaton fővárosában külön öröm, hogy ezúttal 9 pannon tengeri munkát is láthatunk. A már említett Pünkösd a Szent-Mihály dombon mellett a kis halászkápolnához, annak mitológiájához – mint tudjuk, a legenda szerint 1729-ben építtette 40 halász hálából megmenekülésükért a pusztító viharból – kapcsolódik az Imádság a halászokért című, ugyancsak a naiv festészet legjavát idéző kép. S a vízi emberek napi elfoglaltsága, az öbölbeli hálóhúzás – immár vidám, közösségi munkaként – megjelenik a Badacsonyi halászokon is.

Az újabban készült, szintén rendkívül érett képi világú Balatoni vihar Chagall-i figurái éppen legfőbb kincsüket, csónakjukat húzzák partra a színében az éggel egybemosódott vízből, a Hazafelén napszentületbe merült ladikos evez, a Balatoni magányon fáradt lovas baktat haza, míg a Viharra készülődvén már csendes a Tihany-Sajkodi-öböl (Illyés Gyula és Németh László kedves helye), a Keszthelyi télen pedig már korcsolyázók, fakutyázók veszik birtokba újra a jéggé vált tavat.

A modern Mosztár – a Viharra készülődvénhez hasonlóan – látható emberi jelenlét nélküli szép tájkép a sokat szenvedett városról, középpontjában a Neretván átívelő Öreg-híddal, az idén keletkezett Önarckép mandulafákkalon pedig a virágba boruló Természetben maga az alkotó is megjelenik, derűsen, mosolygósan.

Én Ferencnek azt kívánom, hogy sokáig őrizze még ezt a derűt és mosolyt, fessen még számtalan képet önmaga és mindannyiunk örömére, gazdagítsa tovább megyénk képzőművészeti életét és sokszor állítson még ki itt Keszthelyen, ebben a nagyszerű városban, ebben a nagyszerű intézményben! Igazolva Ottlik Géza szavait, miszerint a művészet nem más, mint „az angyalok összeesküvése a világ feje fölött”.

                                                            

  

       Vollein Ferenc 20-dik,jubileumi tárlata Székesfehérváron, a Szent István Művelődési Ház Szent Korona Galériájában

            Hosszas előkészítő munka után nyílt meg 2013. június 14-én Székesfehérvár egyik legrangosabb kiállítóhelyén , a Szent István Művelődési Ház Szent Korona Galériájában az ifjú művész jubileumi, 20-dik, jubileumi kiállítása Színvarázslat címmel. A 20-dik kiállítás -a 14 éves kort figyelembe véve-egy rendkívüli képzőművészeti teljesítményről és egyben elismerésről is ad tanúbizonyságot. Hiszen sok hivatásos, felnőtt alkotóművésznek is becsületére válna, ha  egész életpályája során  ennyi önálló és ilyen kiemelkedő színvonalú tárlatot tudna megrendezni és bemutatni. A teljesség kedvéért csak néhányat kiemelnénk:
 pl.Csopak, Csopak Galéria, Keszthely, Balaton Színház és Konferenciaközpont, Básti terem, Balatonfüred, Kisfaludy Galéria, Művészetek Völgye, Kapolcs, Fesztiválközpont, Siófok, Kálmán Imre Közösségi Ház, Székesfehérvár, Szabadművelődés Háza Kondor Béla terem, Tihany, Németh László Közösségi Ház, Zalaegerszeg Gönczi Galéria stb.).
            Ferenc  egy másik, rögösebb,de hiteles, rendkívül hatékony és eredményes útját járja a művésszé válásnak.Akik ezt az utat járják és járták, már gyermekként váltak művésszé, s "unortodox módon" a szakma legjobbjaitól magánúton, a hivatalos,sablonokat sulykoló művészetoktatás keretein kívül lesték el,  tanulták és tanulják meg  a" művészi szakma"és hivatás legjobb, legszebb és legtitkosabb  fortélyait.
            Ferenc Pályaképét tanulmányozva kiderül, az eddigi kiállítások is szinte mindenhol rendkívül rangos helyszíneken zajlottak, és azokat mindenütt egyértelműen pozitív szakmai-és sajtóvisszhang kísérte.
            Ferenc volt az első zalai képzőművész,aki ezen a kiállítóhelyen bemutathatta alkotásait a közönségnek.Rendkívüli energiákat mozgósított az alkotó erre a nevezetes alkalomra, hiszen három alkotását is itt pillanthatták meg először az érdeklődők: az összegző jellegű, mozgalmas Szent István Magyarországát és  A bölcs öregapó és a Deák Ferenc-portréját is.A tárlat összegző jellegű is volt, hiszen az eddigi életpályából mutatott be szemelvényeket, A mintegy ötven, válogatott műalkotás reprezentálta az első, ösztönös kísérletektől a már tudatos,a  felnőtt lét és kifejezőkészség határáig megtett művészi életutat.
           A kiállítás kurátora Jakubek Tiborné, az intézmény igazgatónője volt, s a zenei aláfestésről pedig a Hermann László Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola zongora-és gitár szakos növendékei gondoskodtak.
          Az ifjú alkotót Székesfehérvár MJV Önkormányzata nevében Földi Zoltán, a Humán Közszolgálati Bizottság elnöke, a székesfehérvári Felsővárosi Általános Igazgatója köszöntötte:
                                  Megnyitó gondolatok Vollein Ferenc kiállításához
                    
                                   2013. június 14. Szent istván Művelődési Ház

 Kedves Hölgyeim és Uraim!

       Sok szeretettel köszöntöm Önöket Vollein Ferenc 20. önálló kiállításásnak megnyitóján!Ha ránéznek az alkotóra, biztosan elcsodálkoznak a számon,de tényleg igaz: fiatal kora ellenére immár a 20. kiállítása ez Ferinek. Kérlek, bocsáss meg a tegezésért, de tanárként és iskolaigazgatóként ezt közvetlenebb, emberibb hangnak tartom.
  
       Úgy, ahogy közvetlen,emberi hangot ütsz meg Te is a képeiden. Bátran használod a színeket, határozott elképzeléseid vannak a bennünket körülvevő világról, mégsem tagadod meg korodat, hiszen látásmódodban a tehetséges művészé mellett a gyermeki fantázia is tagadhatatlanul jelen van. A legfontosabb talán, amit üzenni szeretnék Neked, hogyha lehet,  ezt mindig őrizd meg alkotói munkásságod során.

       Elsétálunk a festmények előtt.Bólógatunk, érzünk valamit, azt mondjuk: szép. De vajon vesszük-e a fáradtságot, szakítunk-e időt arra, hogy teljesen más nézőpontból közelítsük meg a képeket? Mennyi ideig tartott megfesteni? Hány liter festék tapad a vászonra? Vennünk kellene a bátorságot ahhoz, hogy merjünk MÁSKÉNT látni! Ahelyett, hogy képtől-képig bolyongunk a kiállítótérben, a képekből ihletet merítve nyitottá kellene válnunk és újraformálnunk az egész világot.

        A művészet, az alkotás hatalmas titok. Nekem ebből a titokból csak a befogadás, a mű élvezete jut.Egy festmény látványa különleges húrokat pendít meg az ember lelekében. Rejtett energiák szabadulnak fel, új gondolatok körvonalazódnak, Minden festmény és alkotás a valóság egy addig ismretlen perspektíváját nyitja meg.
   
       Vollein Ferenc tehetsége elvitathatatlan.Világa egyedi, színes, a gyermeki és felnőtt lét határán járva külőnősen is érdekes.Remélem, vigyáznak- és a környezetében élők, az őt segítők is ügyelnek-a színeire, arra az egyediségre, amellyel ő rácsodálkozik a világra, és arra a tehetségre, amely neki megadatott. Hiszen egyetértek Albert Einsteinnel, abban, hogy " A látás és megértés öröme a természet legnagyszerűbb ajándéka".

        A város köszönettel tartozik nemcsak az ifjú művésznek, de azoknak is, akik tudásukat és energiájukat a kiállítás szolgálatába állították. Együtt mondok köszönetet mindannyiunk nevében mindnyájuknak a mai napért és ezért a kiállításért. Gratulálok Feri alkotásaihoz és kívánom, hogy sok év elteltével hasonló körben álljunk itt, és immár felnőtt művészként láthassuk őt egy hasonlóan érdekes, fantasztikus és színes világot teremtve nekünk alkotásai által.   Köszönöm a  figyelmet!
     
       A rendkívül színvonalas és elmélyült gondolatokat tartalmazó köszöntő után Péntek Imre, József Attila-díjas költő, a 60-as évek legendás "kilencek" költői társaságának alapító tagja, a Pannon Tükör főszerkesztője, az iflú alkotóművész  legfőbb művészi  mentora nyitotta meg a tárlatot.
       Külön kiemelte a kiállítás összegző jellegét és az alkotások szerencsés,szemelvényszerű kiválasztását.Szerinte az kiállítótér jól reprezentálja azt az utat, amelyet a az alkotó megtett az önfeledt, szürrealista , gyermeki látásmódtól a már tudatos művészi formanyelvig és önkifejezésig.Eddigi tapasztalatai szerint mindig törést okozott, amikor valaki a gyermeki művészi önkifejezési formákból próbált kinőni. átnőni a tudatos, már érett formák művészi világa felé.Rámutatott, a kiállítás anyaga éppen az ellenkezőjét támasztja alá. hiszen ez a változás harmonikus, és nem okozott olyan változásokat, amelyek a  korai, jellemző szín-és formavilág és az alkotóerő megtörését eredményezte volna.
        A " korai" alkotások közül kiemelte a  négy részől álló Gonosz arcait és a Szent Iván éji hajadontáncot. és a Szép Iluska feltámadását.De utalt Az évszakok körforgására is, amelyben az egymásbafonódó,a négy változó évszakot kifejező női arcok körülölelik az örök változatlant, az életadó napot . Hangsúlyozta a bibliai témák fontosságát, hiszen ezek önálló szeletét képezik az iflú alkotó munkásságának,csakúgy,mint a balatoni témálú képek.Véleménye szerint látszik rajtuk, hogy ízig-vérig balatoni alkotóművészről van szó,aki ismeri a víztükör és a táj minden rezdülését és játékát. Az utóbbiak kőzül szerinte kiemelkedik az egyedi perspektíva-ábrázolású és sajátos szín.és formavilágú Tihany-Sajkodi-öböl, de külön rámutatott az Imádság  a halászokért című alkotásra is, amely a egy vonyarcvashegyi ,szerencsés kimenetelű téli jéghalászat több évszázadod legendáját dolgozza fel. A Badacsonyi halászok  hátteréül a sokat csodált badacsonyi hegyek szolgálnak, a dekorativitást pedig a balatoni őszi körhalászat felülnézete biztosítja. A Szüretelők a közösség és a táj mozgalmas,izgalmas kapcsolatát és a naiv látásmódot sugározza felénk. A művészi életpálya eddigi egyik legkiemelkedőbb és leghitelesebb állomásának a Balatoni magány című olajfestményt tartja a mentor, hiszen a víztükrön magányosan meditáló halász már a felnőtt létre történő felkészülést, az önszemléletet és a filozófiai mélységet idézi fel.  A Modern Golgota már az anatómiai pontosság és a szürrealista látásmód jegyében született,,csakúgy, mint a kifejezetten a jubileumi kiállításra készült mozgalmas történelmi tabló,a Szent István Magyarországa.
       Zárásképpen külön rámutatott, hogy a műalkotások egyik legfontosabb sajátossága és feltétele az egyediség,azaz minden műalkotásnak legyen egy semmilyen, másikkal össze nem keverhető külön világa és formanyelve.Ferencnek már a legkorábbi alkotásait is ezek a vonások jellemezték,a legújabbaknál már ezek mellett a formai kifejezőkészség is tovább csiszolódott, a vászonfelület és az  olajfesték használata pedig a színek és az árnyalatok új dimenzióit nyitotta meg az alkotó előtt.
   

Vollein Ferenc :"Ahonnét útnak indultam..." c. 19. önálló tárlata Balatonfüreden, az Arácsi Népház és Kiállítóházban (2013, ápr.-május)

      Mindig is különleges művészi felelősség és egyben elismerés is, ha valaki szülővárosában mutatkozhat be képzőművészeti tárlatával. Ott, ahonnét útnak indolt, ott, ahol kisgyermekkorának meghatározó idejét töltötte, s ott, ahol először rácsodálkozhatott az őt körülvevő világra, s végül ott, ahová "föl-földobott" kőként vissza-visszatér, hiszen abból a földből vétetett. Ezért is különleges  az a kiállítás, amely 2013. április 19-én, pénteken 17-órakor nyílt meg Balatonfüreden, az Arácsi Népház és Kiállítőházban  Ahonnét útnak indultam..."címmel. A 19-dik mindenképpen tiszteletet parancsoló, hiszen Ferenc 14-éves kora ellenére már eddig is sorozatosan rendkívül rangos kiállítóhelyekre kapott meghívást, s a kiállítás -sorozat természetesen a balatonfüredi helyszín után is folytatódni fog-külföldi tárlatokkal is. A házigazdák a helyi Városi Művelődési Központ és Balatonfüred Város Önkormányzata volt. A kiemelt rendezvényt nagy várakozás előzte meg, hiszen előzetesek jelentek meg róla a Zalai Hírlapban és a Veszprémi Naplóban, valamint a helyi médiákban is.
      A kiállítást a balatonfüredi Ferencsik János Zeneiskola fuvola szakos növendékeinek az előadása vezette fel, akik később még kétszer is is bemutatták kiemelkedő hangszeres tudásukat a színvonalasan összeválogatott zenei blokkokban. A rendezők nevében Baán Bea, a Városi Művelődési Központ Igazgatónője köszöntötte a megjelenteket, s egyben utalt arra, hogy majdnem három éve zajlott Balatonfüreden, a Kisfaludy Galériában rendezésében egy korai tárlata az akkor még-s az azóta már ifjúvá serdült- gyermekművésznek, s az akkori kiállítás képi anyaga mára már  teljesen kicserélődött.
     Az ifjú alkotót és a megjelenteket Dr, Bóka István, Balatonfüred Város Polgármestere, a kiállítás fővédnöke köszöntötte.Beszédében kiemelte, Balatonfüred mindig is a magyar és az egyetemes kultúra és művészet befogadó városa volt, s az ehhez kapcsolható rendezvényeknek szívesen adott és ad otthont. Hangsúlyozta a művészeti generációk együttélésének, folytonosságának a fontosságát, s ebből a szempontból a tárlatnak különös aktualitást ad, hogy egy időben zajlik a szintén Balatonfüredhez köthető 80 éves Kozma Imre festőművész kiállítása a Kisfaludy Galériában. Különösen jelentősnek tartotta az ifjú alkotóművész balatonfüredi gyökereit s azt,hogy az alkotások jelentős része a balatoni tájhoz, hagyományokhoz és helyi legendákhoz köthető.Jelképesnek és sokat mondónak tartotta a kiállításra készített alkotás címét (Hazafelé),amely a szülőföldhöz való kötődés erejét sugallja.
     A kiállítást a felvezetők után Steinhausz György, Csopak Község nyugalmazott alpolgármester, díszpolgára, helytörténésze nyitotta meg. Ferenc pályaképének a felvázolásakor kiemelte a balaronfüred - arácsi származását és azt, hogy kisgyermekkorában hosszabb ideig Csopakon élt a Falukertje utcában. Utalt a 2011 nyarán Csopakon rendezett nagy sikerű tárlatra is, amelynek a házigazdája volt, s amelyen Pokorni Zoltánnak a Budapest XII. kerület polgármesterének a  gyermekművészhez írt köszöntőjét olvasta fel. Vázlatosan ismertette azt a számtalan hazai és nemzetközi képzőművészi elismerést és az ösztöndíjakat, amelyeket a tárlat alkotója fiatal életkora ellenére már "begyűjtött." A tárlat képi anyagára elemezve kitért a csodálatos színvilágra, a biblikus témák egyedi és átélt megragadására, s az eddig megjelent vers-és novellaillusztrációk szín- és formagazdagságára.Külön hivatkozott Ferenc mentoraira, a kortárs magyar irodalom kiválóságaira, Weiner Sennyey Tiborra és Péntek Imrére, a József Attila-díjas költőre, akik Ferenc művészetét a naiv képművészeti irányzathoz sorolták.Természetesen a naivitás nem együgyűséget, hanem egyfajta világlátást és önkifejezési formát jelent. A naiv képzőművészeti iskola reprezentánsai a modern 20. századi izmusok egyik legkorszerűbb irányzatát képviselték és képviselik. Azaz a képeit egyedi,  egyszerű, de természetes vonalakkal és vonásokkal, álomszerű színvilággal alkotja meg.Külön utalt a balatoni témájú képek közül a Pünkösd a Szent Mihály.dombon, a Balatoni magány, az Idő hullámain és a Hazafelé címűekre. A megnyitó elhangzása után a résztvevők megtekintették a mintegy 30 műalkotást felvonultató kiállítást, az ifjú művész pedig a helyi média(Füred TV, Balatonfüredi Napló) és az érdeklődők kérdéseire válaszolva ismertette további élképzeléseit és elemezte műveit.

Ferenc Dr Bóka István és Steinhausz György társaságában

Az ifjú művész a kiállítás fővédnökével, Dr Bóka Istvánnal, Balatonfüred Város  Polgármesterével

A Ferencsik János Zeneiskola fuvola szakos növendékeinek előadása 

Dr Bóka István köszöntője 

Steinhausz György megnyitja a kiállítást

  

Vollein Ferenc Színvarázslat c. 18. önálló tárlata a Gönczi Galériában Zalaegerszegen

Vollein Ferenc Színvarázslat c. 18. önálló tárlata a Gönczi Galériában Zalaegerszegen( 2013.január 18-február 17)

                                                                                                                                    

        2013. január 18-a volt az egyik nagy nap az ifjú művész életében, hiszen ekkor nyílt Színvarázslat címmel a 18-dik önálló tárlata Zalaegerszeg egyik legrangosabb kiállítóhelyén, a Gönczi Galériában.
A megnyitó egyben a zalaegerszegi Magyar Kultúra Napjának nyitó rendezvénye is volt.
       Az ifjú alkotó nagy energiával készült a tárlatra, hiszen három festményét(Balatoni magány, Modern Golgota 2013, Önarckép mandulafákkal) most láthatta először a nagyközönség. A zord időjárás nem fogadta kegyeibe a rendezvényt, de ennek ellenére szép számú közönség gyűlt össze(50-60 fő).A Városi Középiskolai Kollégiumból szinte a teljes Arany János-csoport képviseltette magát,   s a zalaegerszegi. Eötvös-iskolából is sokan-tanárok és diákok is-megjelentek. Nagy Kálmán és Karner László festőművész, művésztanár, valamint Németh Miklós grafikusművész, mentor személyében a város művészeti életének jeles képviselői is megjelentek a megnyitón. A közönséget Májer Piroska,a rendezvény kurátora köszöntötte, aki átadta a szót Szemes Péternek, a Zalaegerszeg MJV Önkormányzata képviselőjének, a Pannon Tükör főszerkesztő-helyettesének.Ő rövid köszöntőjében kifejtette, Zalaegerszeg városa rendkívül sokra értékeli a kiállító művész eddigi munkásságát, többek között ezáltal jöhetett létre ezen a rangos helyszínene a tárlat, s a város ezért is támogatja művészeti ösztöndíjjal az ifjú festő munkásságát. A felszólaló külön kiemelte a kiállított képek különleges és egyedi szín-és formavilágát.
       A beszéd után a megnyitót Péntek Imre, József Attila-és Pro Urbe-díjas költő, a Pannon Tükör főszerkesztője tartotta, aki a pályakép felvázolása után hangsúlyozta-14 éves kora ellenére-egy, a kortárs hazai és nemzetközi művészeti életben ismert és elismert alkotóról van szó. Utalt Ferenc egyik felfedezőjére, Weiner Sennyey Tiborra, aki majd két éve éppen Zalaegerszegen tartotta a nagy sikerű Boszorkánytánc c. tárlatának megnyitóját,s  amelynek szövege és képgalériája megjelent az Irodalmi Jelen c. folyóiratban is (Ha színekben látnánk a világot). Péntek Imre hangsúlyozta a Balatoni magány, a Keszthelyi tél, Az imádság a halászokért, a Szent Ferenc az állatoknak prédikál és az Önarckép mandulafákkal című festmények gazdag színvilágát és egyedi kompozíciós törekvéseit. A legfontosabb gondolata azonban a lassan ifjúvá érő gyermek  legújabb látásmódjának és egyéni festészeti világának a felvázolása volt.
        A szöveges betétek között a zenei hátteret a zalaegerszegi Pálóczi Horváth Ádám Zeneiskola két növendékének, Gönczöl Villőnek és Tornyos Virágnak a gyönyörű fuvolaszólói szolgáltatták. Közvetlenül a köszöntő és a megnyitó után került sor egy kedves gesztusra: Ferenc a Mindszenty-iskola megjelent képviseklőinek, Csordás Róbert Igazgató Úrnak és az intézményfenntartó képviselőjének, a Notre Dame Kanonok és Tanítórend Rendfőnökének, Francoise Debeaupte-nak adományozta a "Mindszenty József megáldja a magyar ifjúságot" című  festményét.
        Válaszában Francoise Debeaupte csodálatát fejezte ki a kiállítás gazdag képi anyagával és színvonalával kapcsolatban,s felhívta a figyelmet, hogy  egy 14 éves művészről van szó. A Mindszenty-iskola és az intézményfenntartó nevében megköszönte az adományt,s közölte: az alkotás a Mindszenty-iskola könyvtárában kerül a kiállítás után a végleges helyére, s már a legközelebbi Mindszenty-konferencia hátteréül szolgál., Az alkotónak az intézményfenntartó ezután ajándékokkal kedveskedett..       
    

          Vollein Ferencnek  a Mindszenty- portré átadásakor  elhangzott beszéde 
                                                       

      Tisztelt Közönség!

    Először is szeretném köszönteni a 18-dik, Színvarázslat című önálló tárlatom megnyitóján a megjelenteket, és  köszönöm az elismerő szavakat. Egyúttal felhasználnám ezt a nagyszerű alkalmat, hogy a zalaegerszegi Mindszenty-iskola két megjelent képviselőjének adományozzam a „Mindszenty József megáldja a magyar ifjúságot” című festményemet,  amelyet majd a kiállítás befejeztével helyezünk el a végleges helyére, az intézmény könyvtárának olvasótermébe.  Az alkotást 2012. októberében készítettem a Pannon Tükör főszerkesztőjének, Péntek Imrének a felkérésére, s az meg is jelent a Pannon Tükör 2012. novemberi Mindszenty-emlékszámában. 2012 november 7-én részt vettem a Mindszenty-iskolában tartott Mindszenty-megemlékezésen , s ott ezen alkotásom szolgált a rendezvény hátteréül.

    Utána merült fel bennem, bennünk komolyan az ötlet, hogy az alkotás igazi méltó, állandó helyét a Mindszenty-iskola jelentené, s ez a gondolatom  találkozott a fogadó intézmény szándékával.

    Bevallom, nem volt könnyű dolgom , amikor először találkoztam a sok szigorú Mindszenty-portréval és fényképpel, s megróbáltam magam elé képzelni, majd felvázolni a személyiségét. Tudtam, egy rendkívüli képességekkel és akaraterővel megáldott, szigorú, következetes, sokat szenvedett embert kell megformálnom, akinek azonban a szíve aranyból volt: ezért is mosolyog ránk a festményemen.A kép bal oldalán lévő Mária Magdolna templom a Zalaegerszegen töltött több évtizedes boldog, teremtő korszakára utal. A jobb oldalon megjelenik annak az Isten-tagadó, kommunista korszaknak a gyűlölt szimbóluma,  amelytől nem csak Mindszenty József, hanem az egész magyar nép annyit szenvedett és rettegett: a  hírhedt Terror Házáé. A ház két oldaláról a korszak két hírhedt diktátora, Rákosi Mátyás és Kádár János szemléli kísértetként a családtagjaikat gyászoló gyászruhás asszonyokat.
    Mindezek ellenére az alkotásomon az idős, sokat szenvedett főpap mégis mosolyogva  áldja meg az ifjúságot. Azt a magyar ifjúságot, amely az 1956-os forradalom zászlóvivője volt, s amelyet utána megpróbáltak a sárba taposni, de nem sikerült. Nem sikerülhetett, mert  Mindszenty József -a nemzete jobbik részével együtt-töretlenül hitt élete végéig a gyűlölt, embertelen rendszer bukásában. Keserűen azonban azt is belátta, hogy ezt már csak az utókor, az ifjú szívek, egy új nemzedék fogják  megélni. Hát erről szól az a kicsit kesernyés mosoly, amely ott bujkál a festményemen a főpap arcán. 
    Tisztelettel köszönném  a közönség figyelmét.
 2012.január 18-án   

Májer Piroska főszervező megnyitja a tárlatot

Szemes Péter köszönti Zalaegerszeg MJV Önkormányzata  nevében a megjelenteket 

Májer Piroska főszervező, kurátor munkában

Péntek Imre József Attila-díjas költő, művészeti író megnyitója

A kiállító művész képet adományoz

Vollein Ferenc képadományozása

Francoise Debeaupte köszöni meg a Notre Dame Kanonok és Női  Tanítórend nevében az ifjú művész festményét

Csoportkép a művésszel,  Péntek Imre költővel és a francia intézményfenntartó képviselőivel

Ferenc két mentorával, Németh Miklós grafikusművésszel és Karner László festőművésszel és művésztanárral

Az ifjú alkotó a Notre Dame Kanonok és Női Tanítórend képviselőivel a megnyitó után 

Péntek Imre József Attila- és Pro Urbe- díjas költő megnyitója  

Összegzés – az előre lépés ígéretével

Mintha csak ma lett volna…Pedig majd három éve történt. Első, jelentősebb kiállítását az ifjú festő az Apáczai ÁMK-ban rendezte, amelynek váratlanul országos, sőt, azon túli visszhangja támadt. Weiner Sennyey Tibor, a Nagyváradon szerkesztett Irodalmi Jelen című kulturális folyóirat munkatársa Békéscsabáról utazott ide, hogy az internetes lapban revelatív sorokat írjon felfedezéséről.

S a képgaléria ma is látható az interneten.

Vollein Ferike – tán nem bántom ezzel a megszólítással – gyermekfestőként szerzett elismerést, különböző pályázatokon, köztük nemzetközieken. Első képeinek gyermeki látásmódja, a leegyszerűsített,sűrített, de kifejező formák, az élénk, vibráló színvilág – a rácsodálkozás a világra, a természetre – adta meg alaphangját. Rousseau, Csontváry képi világa juthat eszünkbe, amikor Badacsonyi halászok hálóhúzását látjuk, vagy a vidám szüretelők miniatűr figuráinak szertelen kavalkádját látjuk a meredeken lefutó szőlősorok között. Ám a Balaton és az ég kékje innen sem hiányozhat.  Mesék, regék, mondák kelnek életre ecsetje nyomán, a Zalai erdő állatai a flóra és fauna szép egységét, harmóniáját dicsérik. A gyermeki, bumfordi humor, a zsánerek kiváló komponálása, a karakterek éles szemű megfigyelése – mind, mind – mondhatjuk – az első korszak jellegzetessége, a tehetség spontán megnyilvánulása. Tündérek táncolnak a tűz körül, Szép Iluska feltámad az égő vörös  szirom-kehely tóból, s megannyi apró részlet gondos, aprólékos megfestése teszi bámulatossá, varázslatossá ezeket a szeretetre méltóan naiv alkotásokat.

S akkor még nem beszéltünk a bibliai témájú képekről, amelyek a jól ismert, sokszor ábrázolt jeleneteknek is tudnak adni új színt, új értelmezést. Vollein Feri érzi, magáévá éli a tájat, s ezt a bensőséges élményt vissza is tudja adni. Egyik korai, balatoni képe – többek elragadtatását kiváltotta, a Viharra készülődve (A Tihanyi-sajkódi öbölben) című képről van szó. A fenyegető, lilás-kékes  színárnyalatokkal megfestett horizont, a tó elsötétülő kékje, a menekülő fehér sirályok – egy-egy motívum, de mégis páratlan látvánnyá áll össze a sík ábrázolásban is mélységet sugalló képmezőn. Szimbólumokat teremt (A Január lekocog a lépcsőn), képes megjeleníteni az Imádság a halászokért c. képén a halál és élet választóvonalán vergődő embereket (lelkeket), a keresztjeikkel repülő elhunytakat, a jégtáblán szorongó megmaradtak örömeufóriáját. Mi ez? Talán beleérző képesség, ami egyébként a tehetség fontos része.

Az itt látható anyag egyik csúcspontja a betlehemi triptichon. Az Angyali üdvözlet az anyaság, a megváltó megszületésnek áhítatát, révületét képes kifejezi, a középső kép a család – túl a metafizikai síkon – meghitt apoteózisa, s végül a dinamikus Három királyok az üstökös jelét figyelve vágnak neki az útnak.

Azt mondatjuk, a gyermeki korszak lezárása ez a nagyszerű kompozíció.

Mert közben a gyermekből ifjú lett, de az itteni művésztanárok – Budaházi Tibor, Németh Miklós és  jelenleg Karner László intenzíven foglalkoztak vele, s ez a tanulási folyamat beérett, új minőséget termett. Az első ilyen kép a Keszthelyi tél, ami itt is látható. Ennek képnek már mélysége, perspektívája, az alakok – bár még háttal – anatómiailag arányosak, mozdulataik hitelesek. Ez már egy igazi zsánerkép – amelynek meg van maga hangulata, könnyedsége, bensősége. Az új képek között van a Modern Golgota című festménye, mely egy korábbi mű felnagyított, erőteljesebb, szintén a tanultság jeleit mutató alkotása. Az, hogy mire (lesz) képes, mutatja a Balatoni magány, mely a színek és természeti formák nyelvén tud szólni a társtalanság meditatív, spirituális távlatokba röpítő hangulatáról. S az Önarckép virágzó mandulafákkal pedig már-már hitetetlenül, és fogalmazhatnám – szemtelenül  - érett, karakteres mű A személyiség külső és belső jegyinek felvállalt, mesteri megjelenítése.

A képzés, az önképzés és a tehetség szövetsége újabb fokra juttatta el Vollein Feri tehetségét, s ezen az úton megy tovább, akkor az ígéretből újabb elismerést termő teljesítmény lesz, egy valódi festőpálya kibontakozása. 

És mindez itt, városunkban, a szemünk előtt.