2013. június 27., csütörtök

       Vollein Ferenc 20-dik,jubileumi tárlata Székesfehérváron, a Szent István Művelődési Ház Szent Korona Galériájában

            Hosszas előkészítő munka után nyílt meg 2013. június 14-én Székesfehérvár egyik legrangosabb kiállítóhelyén , a Szent István Művelődési Ház Szent Korona Galériájában az ifjú művész jubileumi, 20-dik, jubileumi kiállítása Színvarázslat címmel. A 20-dik kiállítás -a 14 éves kort figyelembe véve-egy rendkívüli képzőművészeti teljesítményről és egyben elismerésről is ad tanúbizonyságot. Hiszen sok hivatásos, felnőtt alkotóművésznek is becsületére válna, ha  egész életpályája során  ennyi önálló és ilyen kiemelkedő színvonalú tárlatot tudna megrendezni és bemutatni. A teljesség kedvéért csak néhányat kiemelnénk:
 pl.Csopak, Csopak Galéria, Keszthely, Balaton Színház és Konferenciaközpont, Básti terem, Balatonfüred, Kisfaludy Galéria, Művészetek Völgye, Kapolcs, Fesztiválközpont, Siófok, Kálmán Imre Közösségi Ház, Székesfehérvár, Szabadművelődés Háza Kondor Béla terem, Tihany, Németh László Közösségi Ház, Zalaegerszeg Gönczi Galéria stb.).
            Ferenc  egy másik, rögösebb,de hiteles, rendkívül hatékony és eredményes útját járja a művésszé válásnak.Akik ezt az utat járják és járták, már gyermekként váltak művésszé, s "unortodox módon" a szakma legjobbjaitól magánúton, a hivatalos,sablonokat sulykoló művészetoktatás keretein kívül lesték el,  tanulták és tanulják meg  a" művészi szakma"és hivatás legjobb, legszebb és legtitkosabb  fortélyait.
            Ferenc Pályaképét tanulmányozva kiderül, az eddigi kiállítások is szinte mindenhol rendkívül rangos helyszíneken zajlottak, és azokat mindenütt egyértelműen pozitív szakmai-és sajtóvisszhang kísérte.
            Ferenc volt az első zalai képzőművész,aki ezen a kiállítóhelyen bemutathatta alkotásait a közönségnek.Rendkívüli energiákat mozgósított az alkotó erre a nevezetes alkalomra, hiszen három alkotását is itt pillanthatták meg először az érdeklődők: az összegző jellegű, mozgalmas Szent István Magyarországát és  A bölcs öregapó és a Deák Ferenc-portréját is.A tárlat összegző jellegű is volt, hiszen az eddigi életpályából mutatott be szemelvényeket, A mintegy ötven, válogatott műalkotás reprezentálta az első, ösztönös kísérletektől a már tudatos,a  felnőtt lét és kifejezőkészség határáig megtett művészi életutat.
           A kiállítás kurátora Jakubek Tiborné, az intézmény igazgatónője volt, s a zenei aláfestésről pedig a Hermann László Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola zongora-és gitár szakos növendékei gondoskodtak.
          Az ifjú alkotót Székesfehérvár MJV Önkormányzata nevében Földi Zoltán, a Humán Közszolgálati Bizottság elnöke, a székesfehérvári Felsővárosi Általános Igazgatója köszöntötte:
                                  Megnyitó gondolatok Vollein Ferenc kiállításához
                    
                                   2013. június 14. Szent istván Művelődési Ház

 Kedves Hölgyeim és Uraim!

       Sok szeretettel köszöntöm Önöket Vollein Ferenc 20. önálló kiállításásnak megnyitóján!Ha ránéznek az alkotóra, biztosan elcsodálkoznak a számon,de tényleg igaz: fiatal kora ellenére immár a 20. kiállítása ez Ferinek. Kérlek, bocsáss meg a tegezésért, de tanárként és iskolaigazgatóként ezt közvetlenebb, emberibb hangnak tartom.
  
       Úgy, ahogy közvetlen,emberi hangot ütsz meg Te is a képeiden. Bátran használod a színeket, határozott elképzeléseid vannak a bennünket körülvevő világról, mégsem tagadod meg korodat, hiszen látásmódodban a tehetséges művészé mellett a gyermeki fantázia is tagadhatatlanul jelen van. A legfontosabb talán, amit üzenni szeretnék Neked, hogyha lehet,  ezt mindig őrizd meg alkotói munkásságod során.

       Elsétálunk a festmények előtt.Bólógatunk, érzünk valamit, azt mondjuk: szép. De vajon vesszük-e a fáradtságot, szakítunk-e időt arra, hogy teljesen más nézőpontból közelítsük meg a képeket? Mennyi ideig tartott megfesteni? Hány liter festék tapad a vászonra? Vennünk kellene a bátorságot ahhoz, hogy merjünk MÁSKÉNT látni! Ahelyett, hogy képtől-képig bolyongunk a kiállítótérben, a képekből ihletet merítve nyitottá kellene válnunk és újraformálnunk az egész világot.

        A művészet, az alkotás hatalmas titok. Nekem ebből a titokból csak a befogadás, a mű élvezete jut.Egy festmény látványa különleges húrokat pendít meg az ember lelekében. Rejtett energiák szabadulnak fel, új gondolatok körvonalazódnak, Minden festmény és alkotás a valóság egy addig ismretlen perspektíváját nyitja meg.
   
       Vollein Ferenc tehetsége elvitathatatlan.Világa egyedi, színes, a gyermeki és felnőtt lét határán járva külőnősen is érdekes.Remélem, vigyáznak- és a környezetében élők, az őt segítők is ügyelnek-a színeire, arra az egyediségre, amellyel ő rácsodálkozik a világra, és arra a tehetségre, amely neki megadatott. Hiszen egyetértek Albert Einsteinnel, abban, hogy " A látás és megértés öröme a természet legnagyszerűbb ajándéka".

        A város köszönettel tartozik nemcsak az ifjú művésznek, de azoknak is, akik tudásukat és energiájukat a kiállítás szolgálatába állították. Együtt mondok köszönetet mindannyiunk nevében mindnyájuknak a mai napért és ezért a kiállításért. Gratulálok Feri alkotásaihoz és kívánom, hogy sok év elteltével hasonló körben álljunk itt, és immár felnőtt művészként láthassuk őt egy hasonlóan érdekes, fantasztikus és színes világot teremtve nekünk alkotásai által.   Köszönöm a  figyelmet!
     
       A rendkívül színvonalas és elmélyült gondolatokat tartalmazó köszöntő után Péntek Imre, József Attila-díjas költő, a 60-as évek legendás "kilencek" költői társaságának alapító tagja, a Pannon Tükör főszerkesztője, az iflú alkotóművész  legfőbb művészi  mentora nyitotta meg a tárlatot.
       Külön kiemelte a kiállítás összegző jellegét és az alkotások szerencsés,szemelvényszerű kiválasztását.Szerinte az kiállítótér jól reprezentálja azt az utat, amelyet a az alkotó megtett az önfeledt, szürrealista , gyermeki látásmódtól a már tudatos művészi formanyelvig és önkifejezésig.Eddigi tapasztalatai szerint mindig törést okozott, amikor valaki a gyermeki művészi önkifejezési formákból próbált kinőni. átnőni a tudatos, már érett formák művészi világa felé.Rámutatott, a kiállítás anyaga éppen az ellenkezőjét támasztja alá. hiszen ez a változás harmonikus, és nem okozott olyan változásokat, amelyek a  korai, jellemző szín-és formavilág és az alkotóerő megtörését eredményezte volna.
        A " korai" alkotások közül kiemelte a  négy részől álló Gonosz arcait és a Szent Iván éji hajadontáncot. és a Szép Iluska feltámadását.De utalt Az évszakok körforgására is, amelyben az egymásbafonódó,a négy változó évszakot kifejező női arcok körülölelik az örök változatlant, az életadó napot . Hangsúlyozta a bibliai témák fontosságát, hiszen ezek önálló szeletét képezik az iflú alkotó munkásságának,csakúgy,mint a balatoni témálú képek.Véleménye szerint látszik rajtuk, hogy ízig-vérig balatoni alkotóművészről van szó,aki ismeri a víztükör és a táj minden rezdülését és játékát. Az utóbbiak kőzül szerinte kiemelkedik az egyedi perspektíva-ábrázolású és sajátos szín.és formavilágú Tihany-Sajkodi-öböl, de külön rámutatott az Imádság  a halászokért című alkotásra is, amely a egy vonyarcvashegyi ,szerencsés kimenetelű téli jéghalászat több évszázadod legendáját dolgozza fel. A Badacsonyi halászok  hátteréül a sokat csodált badacsonyi hegyek szolgálnak, a dekorativitást pedig a balatoni őszi körhalászat felülnézete biztosítja. A Szüretelők a közösség és a táj mozgalmas,izgalmas kapcsolatát és a naiv látásmódot sugározza felénk. A művészi életpálya eddigi egyik legkiemelkedőbb és leghitelesebb állomásának a Balatoni magány című olajfestményt tartja a mentor, hiszen a víztükrön magányosan meditáló halász már a felnőtt létre történő felkészülést, az önszemléletet és a filozófiai mélységet idézi fel.  A Modern Golgota már az anatómiai pontosság és a szürrealista látásmód jegyében született,,csakúgy, mint a kifejezetten a jubileumi kiállításra készült mozgalmas történelmi tabló,a Szent István Magyarországa.
       Zárásképpen külön rámutatott, hogy a műalkotások egyik legfontosabb sajátossága és feltétele az egyediség,azaz minden műalkotásnak legyen egy semmilyen, másikkal össze nem keverhető külön világa és formanyelve.Ferencnek már a legkorábbi alkotásait is ezek a vonások jellemezték,a legújabbaknál már ezek mellett a formai kifejezőkészség is tovább csiszolódott, a vászonfelület és az  olajfesték használata pedig a színek és az árnyalatok új dimenzióit nyitotta meg az alkotó előtt.