Németh János keramikusművész szöveghű köszöntője Vollein Ferenc zalaegerszegi könyvbemutatóján

     Németh János, a Kossuth-és Munkácsi-díjas keramikusművész, Zalaegerszeg MJV díszpolgára is megtisztelte a jelenlétével és köszöntőjével -nagy-nagy örömömre-a színes képkatalógusomnak első zalaegerszegi bemutatóját, amelyre 2014 április 15-én került sor Zalaegerszegen, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár József Attila Városi Tagkönyvtárának olvasótermében. A második, A színek bűvöletében című 72 oldalas, színes képkatalógusomnak a bemutatójakor szép számú, mintegy 80 érdeklődő gyűlt össze, s a rendezvényen megjelent Németh János mellett még Péntek Imre József Attila-és Radnóti-díjas költő, a Pannon Tükör főszerkesztője, Szemes Péter esztéta, a Pannon Tükör főszerkesztő-helyettese,  Karner László festőművész, művészpedagógus, művésztanárom, a Landorhegyi Iskola és a Városi Középiskolai Kollégium vezetése és diákjai, valamint Magyar Hajnalka, a Zalai Hírlap és Bánfi Katalin, a Zalaegerszeg című újság munkatársai is.
     A könyvbemutatót a zalaegerszegi Pálóczi Horváth Ádám Alapfokú Művészetoktatási Intézmény növendékei,Fores Alexandra, Tóth Réka és Szabó Rebeka fúvósok  színesítették zenei betétjeikkel Krisztánovics Vera művésztanár irányításával.
     A megjelenteket és jómagamat Németh János keramikusművész az alábbi szavakkal köszöntötte:  " Szeretettel köszöntöm Önöket, a művészt, az édesapját és mindazokat, akik eljöttek   a könyvbemutatóra. Furcsa, különös helyzetben vagyok: eszembe jutnak gyermekkorom emlékei, az első próbálkozások, az első gyurkálások az agyagba. Ugyan én is rajzolgattam, de inkább agyagba foglaltam a dolgaimat, és sok-sok dolog idézi fel ezt az emléket, ugyanúgy, mint ez a könyv, amit itt látok, amelyet itt forgatok most a kezemben. Én először azt gondoltam, hogy Vollein Ferike valami naiv gyermekrajzokat csinál, később azonban kiderült más is: az, hogy ezek mögött a gyerekes rajzok mögött nagyon sok olyan érték rejlik, amelyek a későbbiekben ígéretes utat mutatnak. Minek mondjam ezeket a rajzokat? Naivnak? Primitívnek? Gyerekesnek? Nem tudom elmondani, nem tudom eldönteni. Lehet, hogy egyik-másik lenéző,  másokat ugyan helyretettek egyesek, egyes művészek. Is, is.De benne rejlik egy olyan gyermeki lélek, egy olyan tiszta lélek, amely a saját gondolatait vetíti papírra, festi meg, s az egész kép együtt szólal meg, és ez egyszerre megállítja a nézőt.
     Ha azt mondom, naiv művészet, ne gondolják azt, hogy ez lealázó! Ha azt mondom, primitív, ne vegyék úgy, hogy lekicsinyítő! Ahogy forgatom ezt a könyvem, elmondok egy történetet, nagyon rövid: Picasso a századfordulón a tengerparton Maurice de Vlaminck-kal hazatérve megállt egy vendéglőben, ahol csodálatos szobrokat látott, és megkérdezte, hogyan kerültek azok oda.Mondja a tulajdonos, ezeket Afrikából hozták. Utána megvásárolta Vlaminck ezeket a szobrokat, akinek először Matisse,-majd mit tesz Isten-a következő pár nap múlva maga Picasso lett a vendége. Pícassot ott megint rabul ejtették ezek a munkák, az afrikai primitívek, akiket lealázólag emlegettek korábban. Egyszerűen nem tudott tőlük gondolatban szabadulni, Ő is vásárolt azokból a munkákból, elvitte őket haza, és ekkor készültek az első olyan képei, amelyeknek alkotása során felhasználta azoknak a szellemileg tiszta, formai világát. Azóta nem lealázóan emlegetik és kezelik  a művészek azt, ha azt mondjuk primitív vagy naiv. Ezek mögött a képek mögött nagyon sok tisztaság, nagy lélek, nagyon sok igazság rejlik. Ez  a művészet nem világmegváltó, hanem nagyon igaz, naiv művészet, amely az ember lelkéből fakad. Ezt érzékelem ezekben a munkákban, ebben a könyvben, amelyet most itt lapozgatok.De ugyanakkor féltem is ezt az embert és óvom attól, nehogy egy olyan hullámba, allűrbe, divatba keveredjen, ami árt az ő művészetének.
    Ilyen is maradjon ez a tiszta lélek, mint amilyen most, és úgy szólaljanak meg a munkái, hogy bármit letesz az asztalra, az ő legyen. Ez a legfontosabb a művészetben!"
    Németh János szívhez szóló köszöntője engem nagyon megfogott, hiszen egyrészt egy rendkívüli  ember őszinte, hozzám intézett gondolatait hallhattam és hallhattuk.Másrészt nagyon fontos művészi útravalót is kaptam tőle kis beszéde által, hiszen a helyi és az országos művészvilág egyik legtekintélyesebb személyiségének, egy akadémikusnak a tanácsit tartalmazták az elmondottak. Ezért itt most rendkívül fontosnak tartom a felvezető szöveghű, tehát a szó szerinti közlését. Az ilyen          -számomra rendkívül lényeges- gondolatokat nem szerencsés dolog ugyanis szövegkörnyezetükből kiragadva, áthangszerelve "szabadon tolmácsolni" bárki felé is, hiszen  ez akár "félrehallásokra" is adhat alkalmat.
     A szakmai köszöntő és felvezető után Péntek Imre és Szemes Péter mutatták be részletesen a kiadványomat, majd végül én is köszöntöttem e megjelenteket, s utána az alábbi gondolataimat osztottam meg a közönséggel:

                                                            Tisztelt Közönség!
 
     Sok szeretettel köszöntöm A színek bűvöletében című összegző, színes képzőművészeti kiadványom zalaegerszegi bemutatóján a megjelenteket.Úgy gondolom, néhány gondolat erejéig felvázolom most a művészetről vallott legfontosabb elképzeléseimet, Engem ugyanis valóban elbűvölnek  a színek, amikor alakítom, formálom és felhordom azokat a vászonra.
      A festészet, a művészet számomra soha nem egyszerű időtöltést, hanem igazi felfedezést, a világ újjáalkotását jelenti a színeken és a formákon keresztül. Tudom, így "nagy gyermekként", már kamaszként egészen másként látom a világot, mint az ún. felnőtt, hivatásos művészek, de ez így is van rendjén. A művészetet felfoghatjuk egyfajta játékként is, és ebben a játékban az én korosztályom miért ne lehetne annyira jó, akár a felnőttek. Mi ebben a játékban találjuk meg igazán önmagunkat, s ez miért ne lehetne művészi játék? A hazai és a nemzetközi képzőművészeti életben hány és hány alkotó próbált és próbál meg visszanyúlni korábbi gyermeki énjéhez ábrázolás-és kifejezésmódjában, világlátásában!
      Mert bizony az is előfordul, hogy közismert alkotók gyermekrajzokról, gyermekfestők motívumairól  koppintják alkotásaik témáit, motívumait a "művészi szabadság" és "útkeresés" jegyében. Azonban egészen más így felnőttként gyermeket imitálni- amelyet én szánalmasnak és nevetségesnek is tartok- s megint egészen más gyermekként művészi alkotásokat létrehozni.A művészi technikát, az ábrázolásmód fortélyait természetesen mindenkinek meg kell tanulnia, aki labdába akar rúgni ezen a pályán, s ez a tanulás az életünk végéig tart.
      Nekem  a színek varázslatos világa az igazi otthonom. A színekkel és a formákkal bármit ki lehet fejezni, hiszen a színeknek és az árnyalataiknak önmagukon túlmutató jelentésük van. Persze a színek nem önmagukban, hanem egymásra hatásukban, kontrasztjaikban közvetítik a jelentésüket felénk. A Balaton nekem hol kékes, zöldes és lilás, máskor meg sárgás, narancsos és szürkés.Egészen más arcát mutatja este, reggel és mást  a tűző napsütésben, mást örömömben, mást bánatomban, mást tavasszal, ősszel és nyáron és mást a télben. Itt és most két frissen készült festményem is látható, ezért ezek mát nem szerepelhettek  a kiadványomban. Az egyiken-A tihanyi ezüsthíd fényorgonákkal címűben- a sötétkékes színűek dominálnak meg a sárgás- narancsos-ezüstösek, hiszen velük  a tűnődést, a nyugalmat szerettem volna kifejezni. A másikon-A balatoni naplemente családdal címűben- már a harsány színek, uralkodnak, hiszen az aranyhíd kifejezetten felerősíti a színek összhatását és kisugárzását. Én soha nem azt fogom kifejezni festményeimmel, amit egy színes fényképezőgéppel lehet rögzíteni, hanem azt, ahogy legbelül érzékelem a színeken keresztül  a világot.
     Most azonban rátérek zárásként  egy másik problémára is. Egykori méltatóm, Weiner Sennyey Tibor író és költő mát utalt erre az Irodalmi Jelen hasábjain, amikor azt írta a négy éve megjelent      esszéjében: "remélem, Ferencet nem csak mérgezik, hanem tanítják is majd." Rájöttem lassacskán hogy ezen  a pályán nem csak önzetlen segítők, mentorok és segítőkész  művésztanárok léteznek, hanem gonosz és irigy ellendrukkerek is tevékenykednek  a színfalak mögé bújva, elrejtve előlünk, előlem a nevüket és arcukat. De az embernek- így 15 évesen is már- felül kell emelkednie ezeknek a sumák "babszemjankóknak" a mesterkedésein, ha újat, ha varázslatosat szeretne létrehozni.Ezért én legbelül mindig egy nagy gyermek fogok maradni, hiszen még sokáig szeretnék játszani az ecsetemmel és ceruzámmal  a színekkel és a formákkal.
     Kis beszédemet kedves költőm, Babits Mihály soraival fejezném be. Ezeket a sorokat nagyon  a szívembe zártam, hiszen Halász Judit tolmácsolásában kora-gyermekkoromtól sokat  hallgattam a szobámban elmerengve:

                                       
                                       Babits Mihály: A második ének(1927)

                                     

                                        " Megmondom a titkát édesem a dalnak,

                                          Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.

                                          Mindenik embernek a lelkében dal van,

                                          És a saját lelkét hallja minden dalban.

                                          És akinek szép  a lelkében az ének,                                                                                                            Az hallja a mások énekét is szépnek."

                                                                                                                                          
 
 


 

Vollein Ferenc : Az Apokalipszis lovasai táblaképem és értelmezése

                                                                         

      

    Már több, mint fél évtizede foglalkozom elmélyülten és komolyan a festészettel, a képzőművészettel. Vonyarcvashegyen, ahol lakóhelyem és műtermem is található-rendezhettem 15 évesen a Községháza Tanácstermében a 25-dik önálló tárlatomat A színek bűvöletében címmel. Somogyi Győző, a Salföldön élő világhírű, Kossuth-Munkácsy-és Mednyánszky-díjas festőművész, a Magyar Köztársaság Kiváló művésze  ajánlotta a megnyitón a megjelenteknek a festményeimet nagyívű szakmai ajánlásával és köszöntőjével. A kiállítást Szemes Péter esztéta nyitotta meg, s A színek bűvöletében című második,.válogatott festményeimet tartalmazó képkatalógusomat pedig Péntek Imre József Attila-és Radnóti-díjas költő, művészeti író ajánlotta a közönség figyelmébe.
    Ugyanakkor egyúttal szeretném megköszönni nyilvánosan is annak a több mint több ezer érdeklődőmnek a kiemelt figyelmét, akik az utóbbi két évben látogatták a www.vollein.blogspot.hu web-oldalamat, s megismerhették ezáltal művészi pályafutásomnak minden aktuális történését.

    Ezen a 25-dik jubileumi tárlatomon mutathattam be először nyilvánosan az utóbbi évek egyik legjelentősebb munkáját, az Apokalipszis lovasait. A festményemet mérete, színvilága és témája miatt is meghatározónak tartom eddigi művészi fejlődésemben és pályafutásomban. A 130x170 cm-es méret számomra újfajta művészi kihívást jelentett, hiszen ilyen nagyívű témát szerintem csak ekkora méretekkel lehetett hűen  visszaadni.Másrészt a középkori ikonfestésztet hagyományait követve a kompozíciót most nem vászonra, hanem fatáblára festettem.

    Persze feltehetitek  a kérdést, mint az "okostojások" gyakran, hogy most, 15 évesen miért nem festek inkább cicákat, galambokat  hattyúkat, galambokat, tájképeket és meséket? A válaszom nagyon egyszerű! Egyrészt festettem már hasonló témákat "gyermekművészként" éppen eleget majd fél évtizedig. Másrészt engem most ez  a téma érdekelt igazán. Ennek az ábrázolását tartottam időszerűnek és hitelesnek Ha nyitott szemmel és füllel járunk  a világban, már 15 évesen is észrevesszük az emberek napi pofátlan szószegéseit, gonoszságát, azt  a sok mocskot, a bűnt és a pusztítást, amely naponta körbevesz és elemészt bennünket. Az is lehet, hogy már az utolsó időket éljük, csak nem vesszük észre, mert annyira megszoktuk már a sok gonoszságot magunk körül ? Hiszen történelemből jól megtanultuk, hogy az "értelmes ember" kb, 40-50 ezer éve jelent meg és terjedt el a Földön, s a mai cívilizációnk története is kb, 5-6 ezer évesre tehető. S ebben  a hatalmas időrengetegben a 20. században történő két világégés-amely az emberek tízmillióinak az életét követelte- milyen kicsi időnek is tűnik, s csak számunkra tűnik olyan hosszúnak.Sőt manapság azzal is büszkélkedhetünk, akkorát fejlődtünk "tudományosan", hogy  már  képesek vagyunk önmagunkat is elpusztítani!.Az is lehet, hogy már az utolsó időket éljük? Lehet, hogy az Apokalipszis lovasai már régen itt száguldoznak körülöttünk, csak nem vesszük és vettük őket észre? Hiszen az első világháború éppen 100 éve tört ki!

   Az Apokalipszis szó jelentése az utolsó idők jelenéseit, történéseit fejezi ki. A félelmetes lovasok az Újszövetségben, János Jelenéseinek  a Könyvében bukkannak fel az utolsó idők hírnökeiként.A Bárány, tehát Jézus az Úr jelenlétében töri fel a pecséteket egymás után, s a négy lovas az első négy pecsét feltörése után bukkan fel közvetlenül .Tehát János, a próféta a pecsétek feltörése után jelképesen láttatja az Isten terveit a világgal. Az első pecsét feltörése után a fehér lovas jelenik meg kezében íjjal, s fejére a kéz koronát helyez. Egyes értelmezések szerint az első látomás az evangéliumoknak a győzelmét, diadalát jelenti  az apostoli időktől  a világ végéig. Másrészt jelentheti az Antikrisztus alakját és uralmát is. Ábrázolásomban egyik lehetőséget sem zártam ki, hiszen  az öltözet, a ruha és a ló is fehér, de az íj a kézben szerintem nem a békés evangéliumi üzenetekre utal. Másrészt a korona egyértelműen a földi hatalom jelképe, amely a mindenkori  egyházak történelmének szerves része volt.

    A másodikként a vörös lovas bukkan fel, kezében hosszú karddal.Ó egyértelműen a háború, a pusztítás hírnöke: a vörös szó szerintem nem nem pusztán  a lóra, hanem  a lovasára, öltözékére is vonatkozik, s egyértelműen  a vérre utal, amely itt az öldöklés jelképe, ábrázolásomban is ezt próbáltam visszaadni.

    A harmadik lovas a fekete lovas, kezében mérleggel, amely a háborúkat követő éhínséges időket tárja elénk, amelyekben az emberek tömegesen nélkülöznek és halnak éhen. A fekete szó itt a halált és a pusztulást sugallja, egyértelműen  az isteni csapásokat fejezi ki. A fekete kifejezés értelmezésem szerint a lovas ruházatára, megjelenésére is utalhat, ezért fekete a köpenye. A mérleg szerintem azonban azt is kifejezi,  hogy az utolsó ítéletkor mindenki megmérettetik jó-és rossz cselekedeteivel egyetemben.

   A negyedik, az utolsó lovas színe fakó, s neve  halál, ő az, aki hatalmat kapott a Föld negyedrésze felett. Én ezt a lovast hatalmas szárnyakkal ábrázoltam, amely túlvilági hatalmát és erejét fejezi ki s azt is, hogy sokszor észrevétlenül lopakodik az emberek közé, tehát felénk.A kezében lévő véres kasza és a sárgás csontváz-formája is az utolsó idők tömeges halál-látomását kívánja kifejezni. Hát igen! Ez az utolsó három lovas nem barátkozni jött közénk! Isten ismétlődő, büntető hatalmával komoly figyelmeztetést küldenek szét a bűnökbe süllyedt emberiség felé.

    Persze a téma újfajta szín-és kontraszt-kompozíciót is igényelt: ezért sötétítettem le az égboltot az alkotás bal -és jobb felső sarkán, hiszen ezáltal kiemeli a két szélső lovas világos alakját. Csak a középső háttér domborzata a valóságos háttér, az alsó szegély és a felső égbolt a túlvilág, a látomás világa. Itt alkalmaztam először a sárga-vörös, a sárga-nedvzöld-sötétkék szín-kontrasztokat.

    Sok Apokalipszis lovasai témájú alkotást tanulmányoztam a vázlatom megkezdése előtt, de meglátásom szerint a legtöbben félreértelmezték János Jelenéseit, hiszen szinte mindenhol a vágtató lovasokkal találkozhatunk. Én ifjú művészként elhiszem, hogy így látványosabbak lettek a korábbi hasonló témájú festmények, de ha a hitelesség kedvéért alaposabban átolvassuk az Újszövetség ide vonatkozó részét, akkor csak  a második lovas felbukkanásakor szerepel  a "vágtat elő" kifejezés.A másik háromnál a "pillantottam" és a "láttam" statikusságot árasztó szóval találkozhatunk, s egyébként is nagyon nehéz lenne egy vágtató  lovasnak koronát nyújtani át, illetve igen  nagy nehézséget okozna fekete lovasként a vágtató lovon mérleggel  gabonát és árpát méricskélni.Ezért én a hitelesség kedvéért a  16, századi mozgásában visszafogott, nagyszerű  Dürer Apokalipszis-ábrázolásmódhoz tértem vissza. A bibliai témáknál  mindig a pontos szövegértelmezést tartom az egyik  legfontosabb feladatnak. Ezért szerintem a látványnál,  modern kor látásmódjának való megfelelési kényszernél  mindig fontosabb a hitelesség! S a statikus  látvány erejét ugyanúgy ki lehet fejezni a színek dinamikájával,mint a lovasok száguldó  mozgásával. A munkámmal ezt a törekvésemet próbáltam meg visszaadni.
     Ugyanakkor én most úgy gondolom, (s nem egészen véletlenül)-  hogy az I. világháború kitörésének 100-dik évfordulójakor- még  a legelfogultabb műelemző  sem találhatna aktuálisabb korhűbb és hitelesebb   illusztrációt  az Apokalipszis lovasainál. Hiszen  (a fehér?), a vörös, a fekete és a fakó lovas  -akkor először  (sajnos) hosszú éveken át--akadálytalanul  pusztíthatott és rombolhatott  az egész világon.Aki nem hiszi, járjon utána!

A Modern Golgota c. 24- önálló tárlatom és könyvbemutatóm a Veszprémi Érsekség Szaléziumának Galériájában

   A Modern Golgota c. 24. önálló tárlatom és könyvbemutatóm a Veszprémi Érsekség Szaléziumának Galériájában          

 2014 április 4-én, 17- órakor nyílt meg a Veszprémi Érsekség Szaléziumának Galériájában Modern
Golgota címmel a 24. önálló tárlatom Dr. Márfi Gyula Veszprémi Érsek védnökségével és köszöntőjével. A megnyitót részemről,részünkről nagy várakozás előzte meg, hiszen közvetlenül  a megnyitó után itt mutatta be Péntek Imre József Attila-és Radnóti.-díjas költő, a Pannon Tükör főszerkesztője, mentorom A színek bűvöletében című összefoglaló, színes, majd 80 oldalas kiadványomat, amely eddigi művészi pályafutásomat foglalja össze. Az európai és a magyar művészet történetében-tudomásom szerint-ilyen fiatalon, 15 évesen még senkinek sem jelent meg ekkora terjedelmű és színvonalú összefoglaló képzőművészeti képkatalógusa.A könyvet közvetlenül  I. Ferenc pápának ajánlottam, hiszen van nekünk egy nagy, közös példaképünk, örök mentorunk :Assziszi Szent Ferenc. Szent Ferenc tisztasága, nemes egyszerűsége, természetszeretete, a szegények elesettek iránti érzékenysége számomra is mindig  rendkívül rokonszenves volt, csakúgy, mint Szent Erzsébeté.Nem véletlen, hogy a kiadványomban központi szerep jut a  két róluk készült festményemnek: Szent Ferenc az állatoknak prédikál, Szent Erzsébet rózsacsodája.
     A könyvem négy részre tagolódik: az elsőben a korai gyermekkorom önfeledt alkotásai láthatók, a másodikban mese.és versillusztrációk, a harmadikban bibliai ihletésű képek, az utolsó részben pedig  a táj és a Balaton ihlette festményeim találhatóak, s majdnem 60 alkotásom díszíti  a kiadványt.A könyvben még Péntek Imre és Szemes Péter esszéit is olvashatják az érdeklődők, amelyekben  eddigi.művészi munkásságomat mutatják be és elemzik.De megtalálható még benne a művészi hitvallásom és további színes mellékletek és dokumentációk  is.
     A tárlatnyitót nagy érdeklődés előzte meg a médiák és a látogatók részéről is ,s a megjelenteknek Pálfalviné Ősze Judit, a Szaléziánum Igazgatója, a kiállítás kurátora mutatta be röviden az Érsek Atyát, Péntek Imrét és jómagamat .Dr. Márfi Gyula köszöntőjében kiemelte, hogy bibliai-vallásos témájú alkotásaim nem  a szokásos sablonokra és beidegződésekre épülnek, hanem újjá tudták értelmezni színvilágukat és látásmódjukat tekintve a biblia hagyományok képi megjelenítéseit. Megérintette az a hit,amely képeimből sugárzik. A festményeimen végigkövethető Jézus élete a születésétől egészen  a Golgotáig.Külön kiemelte a tájképeimet, melyeken álláspontja szerint a Isten teremtett világának csodálata
és szeretete érződik. Péntek Imre köszöntőjében elmondta, hogy őt elsősorban  a színek ragadták meg és az  a közvetlenség, ahogyan én azokat használom".Van valami fantázia ezekben  a képekben, amelyet az ember mindig megcsodál"-mondta alkotásaimat elemezve.Szerinte a gyermeki látásmódhoz hozzátartozik a játékosság, a környezet olykor mulatságos átrendezése is. Utána a 24. kiállításom címértelmezésével tiszteltem meg a megnyitó közönségét:
                                                       
                                                              Tisztelt Megjelentek!

    Köszöntöm a Modern Golgota című, 24-dik önálló tárlatom megnyitóján és A színek bűvöletében című, színes, összegző képzőművészeti kiadványom első, hivatalos bemutatóján a megjelenteket. Külön szeretettel köszöntöm Dr. Márfi Gyula Érsek Atyát és a Veszprémi Szaléziánum összes munkatársát és dolgozóját is, akiknek befogadó szeretete és munkája lehetővé tette ennek  a rendezvénynek  a megvalósulását.
   Miért is adtam a kiállításomnak  a Modern Golgota nevet? Azért, mert egyrészt közeleg a húsvét, amely nekünk, keresztényeknek a legnagyobb ünnepünk.Másrészt a közelmúltban fejeztem be a Modern Golgota II., Veronika kendője című festményemet, amely a Modern Golgota I. Jézus siratása című 2012-es munkám folytatása is egyúttal.
   Ugyanakkor e két alkotásom egy tervezett, 12 műből álló stáció-sorozat első alkotásainak is tekinthetőek. Jézus megfeszíttetett azon a bizonyos napon a gonosz és elvetemült emberek által a Golgotán, de szenvedése és kínhalála nem volt hiábavaló.Hiszen halálával megváltott bennünket, embereket a bűneinktől, s megadta az esélyt mindannyiunknak  az üdvözülésre, a feltámadásával pedig legyőzte a halált, a bűnt és a sötétséget. A Megváltó mindenkinek reményt és vigaszt nyújtott,hiszen elsőként a jobbján szenvedő lator követte őt a Mennyekbe.De a világ nagy részén-mint Jézus korában-még ma is a gonoszság és a sötétség uralkodik.Az igaz embereknek ma is végig kell járniuk sokszor a maguk Golgotáját, ha a jézusi értékek és meggyőződésük mentén akarják élni életüket! Ezért modern Jézus Golgotája ma is!Az értünk kínhalált halt Jézus keresztje a sorsunkat vállaló mindannyiunk közös, nagy keresztje is egyúttal.
  A reményt számomra, számunkra azonban Veronika odanyújtott kendője is hordozza!Bizonyítja, hogy a segíteni akarás, az együttérzés, a szánalom még a stáció szörnyű pillanataiban sem veszett ki az emberekből.A stoplámpa zöld színe azonban már a képen azt mutatja, hogy szabad utat kapott a bűn és az erőszak.A modern házak  a háttérben azt fejezik ki,hogy korunkban ugyanúgy megtörténhetnének a stációk, Jézus kínhalálának  a stációi, mint azon  a bizonyos napon Jeruzsálemben.Hiszen Jézus kínhalálával és feltámadásával csak az esélyt adta meg nekünk, embereknek az üdvözülésre.Ezzel az eséllyel ma is mindenki szabadon élhet! E két címadó alkotásom  ennek  a választásnak a fontosságára akarja felhívni  a figyelmet. Ugyanakkor festményeimmel megpróbáltam visszaadni valamit modern korunk húsvét-váró hangulatából is.
 
                                              Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

      Kedves gesztusként a könyvbemutató után- a hivatalos forgatókönyvön kívül-az Érsek Atya elszavalt nekünk részleteket Dsida Jenő Golgotán című költeményéből.Külön kiemelte, hogy Dsida Jenő is "csodagyermekként" kezdte-igen fiatalon, hozzám hasonlóan-költői-művészi pályafutását.Nekem nagy élmény és megtiszteltetés volt az Érsek Atyával és édesapámmal az a meghitt beszélgetés, amelyet hárman folytattunk a megnyitó és a könyvbemutató után a kiállítás helyszínén, ahol még egyszer áttekintettük  a tárlat anyagát.Ott szóba került Szent Ferenc és Szent Erzsébet önzetlen, szegények, elesettek iránti odaadása,példamutató karitatív tevékenységük, s az, hogy méltán lehetnének mai korunk példaképei.Persze újra szóba kerültek a színek és azok meghitt világa és kavalkádja.

                                                                                                                 Vollein Ferenc

                                                                       

Első külföldi kiállításom Unterwartban, Ausztriában 2014-ben

     2013. február 28-án, pénteken 18.30-kor nyílt Ausztriában, Unterwartban az UMIZ, tehát a Magyar Média-és Információs Központ Galériájában a 23-dik, Búcsú a gyermekkortól című önálló tárlatom. A rendezvény házigazdája Kelemen László, az UMIZ intézményvezetője volt,s a megnyitó helyszínét a korábbi Alsóőri Öreg Iskola biztosította.A kiállításomra mintegy 25 képemet vittünk ki, mintegy 10-et a korábbi, akvarell-tempera-tus technikával, illetve 15-öt a vászon-olaj eljárással készültek közül. A tárlatom központjában a címadó Búcsú a gyermekkortól című alkotásom állt,amelyen szürrealista montázs-technikával az eddigi életem legfontosabbnak tartott eseményeit igyekeztem ábrázolni a keresztelőmtől a jelenkorig. Négy hitvilág elemeit vegyítettem ebben a festményemben: az ősi magyart, a keresztényt, s a kínai és a germán- teuton mitológia részelemeit.A középpontban természetesen a művészet, a Balatonhoz fűződő ősi mondakörök és az alvilág pusztító démonai állnak, amelyekkel a jó sárkányon ülve Szent Mihályként felveszem a küzdelmet.A festményem felső részén helyezkednek el a jó, az alsó részén pedig pusztító, ártó világ képviselői.
A férfi és a női alvilági alakot áttételesen  elvont-és konkrét személyek felhasználásával mintáztam meg: azokról, akik már sok bánatot és keserűséget okoztak eddigi életemben nekem.Ha valaki vagy valakik mégis magukra ismernének,hát nyugodtan tegyék azt,de a művészi szabadság jegyében nekem is van jogom úgy és olyan környezetben ábrázolni őket, ahogy ők bántak egykoron velem.
   A megnyitó Kelemen László köszöntőjével kezdődött,majd Szalay Bobroviczky Vince, Magyarország Bécsi Nagykövete nevében Ágoston Andrea követségi titkár üdvözölte a rendezvényen megjelenteket.
Szemes Péter esztéta, a Pannon Tükör főszerkesztő-helyettese megnyitójában kiemelte eddigi művészi életutam jelentős állomásait, majd részletesen elemezte alkotásaim képi világát.A rendezvényt az Alsóőri Énekkar népdalai színesítették és tették gazdaggá .A köszöntők és a megnyitó elhangzása után megpróbáltam beavatni a megjelenteket  festményeim születésének rejtelmeibe:
     
                                             Tisztelt Egybegyűltek, tisztelt Közönség!

     Sok szeretettel köszöntöm a 23-dik, Búcsú a gyermekkortól című tárlatom megnyitóján a megjelenteket.Köszönöm, hogy Untarwart, azaz Alsóőr ad otthont első külföldi kiállításomnak itt Ausztriában, a Burgendlandban élő magyarság egyik legfontosabb kulturális fellegvárában.Engedjék meg, hogy néhány gondolat erejéig ismertessem Önökkel a legfontosabb, művészetről alkotott elképzeléseimet. Így talán Önökkel együtt közelebb juthatunk ahhoz a titokhoz, hogyan is születnek-így 15 évesként-először(közben) a fantáziámban, majd a ceruzám és az ecsetem alatt az alkotásaim.

    A festészet, a művészet számomra soha nem egyszerű időtöltést, hanem az igazi felfedezését, a világ újjáalkotását jelentette és jelenti. a színeken és a formákon keresztül.Tudom, így '"nagy kamaszként" egészen másképpen látom a világot, mint a felnőtt, úgynevezett "hivatásos képzőművészek", de ez így is van rendjén! Szerintem  a művészetet felfoghatjuk egyfajta játékként is, s ebben a játékban az én korosztályom miért ne lehetne legalább annyira jó, mint a felnőttek? MI ebben  az önfeledt játékban fedezzük fel igazán önmagunkat és a világot- s miért ne lehetne a mi játékunk magas színvonalú művészi játék? A hazai és a nemzetközi képzőművészeti életben eddig hány és hány alkotó próbált meg visszanyúlni korábbi gyermeki énjéhez ábrázolásmódban, világlátásban- és kifejezésmódjában, azaz újból "lemenni gyermekbe"! Egészen más azonban felnőttként a gyermeket utánozni, azaz gyermekként "jópofizni", s megint más műfaj gyermekként művészi alkotásokat létrehozni! Ezért véleményem szerint a művészetet, a festészetet nem sajátíthatja ki egyetlen kor-cél- és érdekcsoport sem! Természetesen a technikát, a kifejezési formákat mindenkinek el kell  sajátítania, aki erre a rögös útra lép, s ez a folyamat az életem, az életünk végéig tart.

    Nekem ezért a színek varázslatos világa az igazi otthonom. A színekkel, a formákkal bármit ki lehet fejezni, hiszen  a színeknek és árnyalataiknak önálló, önmagukon túlmutató jelentésük van! Persze a színek nem önmagukban, hanem egymásra hatásukban, kontrasztjaikban közvetítik a jelentésüket felénk. Azonban ezt mindig az adott témával összhangban és összefüggésükben teszik. Nekem  a Balaton hol kékes, zöldes vagy lilás, máskor meg sárgás, narancsos, szürkés. Egészen más arcát mutatja este vagy reggel, és egészen mást a tűző napsütésben, mást az örömömben, mást a bánatomban. Mást tavasszal, nyáron, ősszel és megint mást a télben. Soha nem azt próbáltam kifejezni a színekkel, amit egy színes fényképezőgéppel lehet rögzíteni,, hiszen a festészetnek nem is lehet ez soha a célja! Inkább azt, ahogyan én legbelül látom és érzékelem a színeken valamint a formákon keresztül  a világot.

   Az egyik korábbi mentorom szavait nagyon találónak érzem, aki a legelső balatonfüredi kiállításom megnyitóján a következőket mondta: nekem a "festészet a színekben való szabad lubickolást, a szabadságot, az alkotás örömét és az önmegvalósítást jelenti elsősorban."

    De én már nem is beszélek tovább festményeimről, beszéljenek inkább azok helyettem, Ezekkel  a gondolataimmal indítom útnak a Búcsú a gyermekkortól című 23. önálló tárlatomat.Egyúttal megkérném Önöket, tekintsük meg együtt a kiállításomat.

     Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

                                                                       Összeállította: Vollein Ferenc
                                                                           
                                                                             

                                          Búcsú a gyermekkortó l(2013) vászon-olaj, 100x80 cm

                     

Vollein Ferencet visszavárja Győr- a 22. önálló tárlata Győrben, a József Attila Művelődési Házban

                     A 22. önálló tárlatom Győrben, a József Attila Művelődési Házban


     2014. január 24-én, Győrben, a József Attila Művelődési Ház Galériájában nyílt meg 22. önálló tárlatom Színvarázslat címmel. Ez egy négy hónapos kiállítás-sorozat nyitó rendezvénye volt, amely 2014 júliusának elején ér véget a Veszprémi Érsekség Szaléziumának Galériájában Veszprémben. A tárlatról előzetesek jelentek a Győrplussz és a Kisalfőld című heti-és napilapokban is, s a zord idő ellenére  is mintegy 40-en jelentek meg a több mint egy hónapos tárlat megnyitóján.
     A kiállítás kurátorai Vargáné Emma , Benyik András és Bárány Zsolt,, az intézmény vezetői és munkatársai voltak, akik rendkívüli odafigyeléssel és tapasztalattal készítették elő és rendezték meg a tárlatot. Győr MJV Önkormányzata a legmagasabb szinten képviseltette magát, hiszen az önkormányzat nevében Rózsavölgyi László, Győr MJV Oktatási-, Kulturális-, Sport-és Turisztikai Bizottságának elnöke köszöntötte a megjelenteket Vargáné Emma bevezető szavai után:

                                    Tisztelt Egybegyűltek, kedves művészbarátok!


     Győr Megyei Jogú Város nevében szeretettel köszöntöm Önöket Vollein Ferenc Színvarázslat című önálló tárlatán. Vollein Ferenc fiatalsága és tehetsége elvitathatatlan, ifjúkora nem szégyen, ahogy a miénk sem érdem. Győrben pedig mindig örülünk a tehetséges fiataloknak!
    Ferenc olyan talentummal bír, ami nem tanítható. De ahogy Michalengelo mondja, aki festeni tud, az a legértékesebb kincs birtokába jutott.
    Ahogy végigtekintünk a műalkotások között,rögtön láthatjuk, hogy igazi értéket képviselnek.
Valahogy úgy képzelem a létrejöttüket, mint ahogy az igazgyöngy is születik, amikor egy idegen anyag hatására kínnal elkezdődik a gyöngy kialakulása. Lassan, keservesen, néha sértetten, de legbelül tudva, hogy a végeredmény egy különleges, megismételhetetlen csoda lesz.
    Vollein Ferenc művészete is egy csoda. Hiszen mi befogadók sokszor csak egy vonalig jutunk, azonban az igazi művészek meghúzzák azt a bizonyos második  vonalat, amitől jelentése lesz a festménynek. ezek az alkotások egyszerre egyediek és általánosak, a gyermeki és a felnőtt lét határán egyensúlyoznak.
    Örömmel támogattuk tehát a kiállítást, mert Győrben a minőség a mindennapjaink része.
Köszönöm, hogy elhozták nekünk ezeket a műveket, külön köszönöm a szervezők, a segítők lelkiismeretes munkáját.
   Kedves Ferenc, az Ön tehetségét Isten adta, kívánom, éljen vele sokáig mindannyiunk örömére.
 Önt és tárlatát Győr városa visszavárja.

                                             Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

   A köszöntő után a Kodály Zoltán Általános Iskola növendékei színesítették és tették még színvonalasabbá a megnyitót produkcióikkal: többek között Ravel Bolerójából és Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom..című költeményéből hallhattunk betéteket és részleteket. Eddigi művészeti  munkásságomat Szalai Zsolt író, költő, kritikus, az Amdroozia című irodalmi folyóirat főszerkesztő-helyettese foglalata össze rendkívül tartalmas és színvonalas megnyitójában. A megnyitó szövege megjelent teljes terjedelmében a fenti folyóirat legfrissebb, téli számában, Az Ambroozia Nyugat-Dunántúl egyik legjelentősebb irodalmi-kulturális-művészeti időszakos kiadványa.

                                                                           

Vollein Ferenc győri kiállítása elé

Egy fiatal művész kiállítása mindig kitüntetett esemény, azonban még különlegesebbé teszi ezt, ha egy nyolcadik osztályos, tizennégy éves fiatalember (immár több mint huszadik) önálló tárlatáról van szó. Vollein Ferenc gyermekként, kamaszként rendkívüli tehetséget, sőt érettséget mutat, magyarországi és nemzetközi elismerései, elnyert ösztöndíjai jól jelzik, hogy nem mindennapi pályakezdésről van szó. A mai kiállítás pedig annak a következő időszaknak az egyik első állomása, amikor is a tágabb otthonból elindulva, Zalaegerszeg, Keszthely, a Balaton környékének több települése után máshol is bemutatkozik, eddigi munkásságának legjavát tárva a közönség elé. Számára, mint ahogy minden kiállító művész számára a kiállítás, a művek közönség elé tárása új tapasztalatok szerzését is jelenti, hiszen nemcsak az alkotás, vagy az azt megelőző folyamat bír jelentőséggel, hanem a bemutatás is. Ezáltal válik a festmény valóban műalkotássá, tehát a közönség visszajelzései is sokat segíthetnek, nagyban befolyásolhatják a művészi pálya további alakulását.

Úgy gondolom, hogy Vollein Ferencnek fiatal kora ellenére nem lehet oka kételkedni abban, hogy jó úton jár, a dicséretek, bíztatások, segítő kritikák további fejlődésre ösztönzik majd. Kiemelendőnek tartom, hogy nem művészeti képzésben, hanem magánúton, jó mesterektől, Budaházi Tibortól, Karner Lászlótól, Németh Miklóstól, vagy éppen Péntek Imre költőtől – tanulja azt, ami a művészetből tanulható, és ez talán elég garancia arra, hogy folyamatosan építkező, önmagát, festészetét kényszerektől mentesen építeni tudó művésszé váljon, akiben persze megvan a természetes nyitottság. A rácsodálkozás, a megismerés vágya és a kifejezés őszintesége motiválja, megragadni és megkomponálni az embert körbevevő és orientáló közeget, legyen az a Balaton-felvidéki táj, vagy a hit, az értékek jelentette szellemi valóság.

Ha már Szemes Péter esztéta, Ferenc egyik mentora az otthon, Zalaegerszeg, illetve a Balaton-felvidék kapcsán Heideggert idézve a benne-létről beszélt, érdemes Heidegger egyik tanítványát Gadamert is idecitálni, hiszen az alkotó Gadamerhez hasonlóan a játékhoz hasonlítja a művészetet. A művészet valóban egyfajta játék, de valójában a játék játszatja a játékosokat. A művészt és a befogadót is. A műalkotás saját világába látszólag két oldalról lépnek be, a művész a kifejezés vágya felől, a befogadó az előtte álló kép szemlélése felől, de valójában mindkettő intenciója az élet, a lét megélése-megértése, úgy, ahogy az a műalkotásban, az alkotás és az értelmezés folyamatában feltárul.

Vollein Ferenc képei kapcsán színvarázslatról beszélünk, a színek vonnak be minket ebbe a játékba. A sárgák, a zöldek, a kékek.  Az intenzív koloritás, a színek expresszív alkalmazása a képeken való elidőzésre késztetnek, révült szemtáncra, a szem szinte ugrál az elkülönült formákon. A kontrasztok kommunikálnak egymással, a képek néha lazán kapcsolódó részei is az összetartozást, a figyelem mindent összekapcsolni vágyó aktivitását kényszerítik ki. A mozgalmasság intenciójában az élet változatossága, gazdagsága, az alapvető teljesség vágya sejthető. A még gyermeki, de mégis művészien naiv látásmód mellett – éppen a színekben, illetve kompozíciókban, a formai kidolgozottságban – már tetten érhető az érettség, a felnőtté válás, a fenyegetettség, a veszteség megtapasztalt, vagy csak sejtett tragikuma. De persze láthatjuk az örömben, elragadtatottságban, rácsodálkozásban való szétszóródást, az élet szépségének, fenségességének kimondani akarását is.

A meghívón is szereplő, Viharban című kép jól jelzi azt az állomást, ahol Vollein Ferenc éppen tart. Több tájképén, de a más témájú alkotásain is észrevehető a mind inkább erősödő allegorikus jelleg, tudatos szimbólumhasználat. A felnőttkor küszöbéhez közel egyre fontosabbá válik az értékek, a biztonság keresése, a hagyomány tisztelete. Ugyanakkor az útnak indító példaképek, mesterek, tanárok követésén túl a saját, a felvállalt felelősség felismerése is megjelenik.

Az idős férfi és a három gyerek a vihar elől húzzák partra a vitorlást. Együtt küzdenek, mégis a felnőtt, tapasztalata, felelőssége okán is elől, mintegy vezetve, irányítva húzza a biztonságot jelentő partra a hajót, míg a fiúk mögötte, hátulról igyekeznek azt a szárazföldre tolni. Látják a feladatot, a példát, segítenek és tanulnak. Közösen tolják, ha nem is a szekeret, de a vitorlást. Előre a jövőbe. Az életet is szimbolizáló hajóval küszködő alakok ugyanakkor az élet nehézségein, viharain való túljutást is példázzák, egy életre szóló feladatként jelenítve meg a kitűzött cél elérését.  A hullámzó Balaton, az ég vagy éppen a megóvni vágyott vitorlás színeiben is felfokozott érzelmek fejeződnek ki.

Az értékek keresése több más képen is nyilvánvaló, különösen a bibliai-keresztény mitológiából merítő, illetve a magyar történelmi tematikájú festmények esetében, így a szárnyas oltár, vagy a Szent István Magyarországa című képeken is jól érezhető a hagyománytisztelet, illetve a megértett, sajáttá tett értékek fontosságának hangsúlyozása.

Több hagyományból is építkezik ez a művészet. Látásmódjában ott van a naiv festészet eredeti, tiszta őszintesége, amely nem tanult, vagy újra ellesett, a hozzá való visszatérést tudatosan alkalmazó gesztus, mint pl. Gauginnél, nála ez a gyermeki, kamasz létből, látásmódból természetesen következő technika. Másfelől nyilvánvaló a középkori ikonfestészet példája, de a szürrealizmus is érezhetően hatást gyakorolt Ferencre, még ha előbbi merevsége, utóbbi elvontsága nem is érezhető. És persze szó nincs valamiféle posztmodern eklektikáról, pláne nem a mesterek, elődök előtti tisztelgésről, hommage-okról, a művészet technikai oldalának elsajátítása közbeni reprodukció-féleségekről. Eredetiségre törekvő, saját formanyelvét folyamatosan alakító fiatal művész. A központi kompozícióelemeket naturalisztikusan, életszerű módon, míg a hátteret stilizáltan, részletesen, ugyanakkor meseszerűen kidolgozva jeleníti meg. Az ecsetkezelés során meghagyja az eszköz által létrehozott rusztikus felületeket, ezáltal a képek vibrálóak, élettel teliek lesznek.

Egyik méltatójának, Weiner Sennyei Tibornak igaza van, hogy az ember a felnőttkorba érve általában elfelejti, vagy elnyomja magában az alkotás ösztönös, gyermeki késztetését, sőt látásmódja is lekorlátozódik a mindennapok monotonitásában. Egy kiállítás, különösen a mostani emlékeztet bennünket és igényt támaszt arra, hogy felismerésekre jussunk, hogy otthon legyünk a minket körülvevő fizikai és szellemi térben, hogy az élet színekkel teli nagyszerű bonyolultságát szemlélni tudjuk, és gyönyörködjünk benne. Mint ezekben a képekben.

A megnyitó utáni pillanatok: Szalai Zsolt író, költő. kritikus, jómagam és Győr MJV Önkormányzata nevében Rózsavölgyi László bizottsági elnök