Vollein Ferenc: február 2019

20-dik életév-40-dik önálló tárlatom: ehhez nem kell külön kommentár. Székesfehérváron, a Szabadművelődés Házának Kondor Béla termében nyílt meg 2019 február 14-én a Színek az évből címmel a 40-dik önálló tárlatom. A magyar és az egyetemes képzőművészet történetben- ilyen fiatalon, 20 évesen- elsőként sikerült megvalósítanom ilyen számú és színvonalú önálló kiállítást. A tárlatomon az érdeklődők mintegy 35 festményemet tekinthették meg. Legfőképpen a szakrális, a balatoni és a toszkán táj, valamint a magyar történelem eseményei, eseményformáló személyiségei ihlették a kiállított alkotásaimat.
A telt házas megnyitón(mintegy 60-80 fő előtt) Dr. Cser-Palkovics András,Székesfehérvár MJV polgármestere mondott köszöntőt.A képek által kiváltott benyomásait,érzéseit osztotta meg a hallgatósággal.
-Felmerült bennem,a bibliai jelenteket látván,egyfajta lelki nyugalom.Az élet nagyon is nyugodt tud lenni,ha ezt meg tudjuk élni.Ha figyelünk arra az Igére,ami mégis csak a legfontosabb kellene,hogy legyen a mi földi életünk során is, hogy egyszer egy nagyon szép,napos és nyugodt helyre kerülhessünk.Mutatják,hogy a világ nagyon színes,szép hely.A rohanás közepette, a problémák és a nehézségek mellett érdemes észrevenni:mennyire jó dolog élni.
A polgármesteri köszöntő után Szemes Péter esztéta, irodalomtörténész a következő gondolatait tárta a szép számú közönség elé.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Művészetbarátok!

„Isten: első és utolsó metaforánk!” – írta Székesfehérvár nagy költőjének, Pilinszky Jánosnak ajánlott versében Utassy József. Pedig a ma arcképével is közénk hozott ifjabb koszorús sokat hadakozott az Úrral, ahogy csak az küzdhet, aki igazán rátalál. Aki tudja, kivel és miért viaskodik. Őt árvasága, kényszerű szilenciuma, fia korai halála és évtizedekig tartó súlyos betegsége tette lázadóvá, egészen a békeajándékig, Betlehem csillaga című drámájáig. Ám, ahogy József Attila, Utassy is mindvégig megőrizte magában a teremtett világ csodáira rácsodálkozó gyermeket, a játékos derűt. Ami, egyfajta rejtőzködő hitként, átemel a nehézségeken, erőt ad a legnehezebb pillanatokban. S csak az igazi művész sajátja. Ez munkált ötletes szavai mögött, melyekkel a végleg befogadó falu, Rédics plébánosa, Zoltán atya „Dicsértessék” köszöntését fogadta: „Rédicsért essék!”

Hite teljesebb megélése mellett ez, a világ csodáira nyíló tekintet, és játékos derű a meghatározó Vollein Ferenc művészetében is. Nem véletlen, hogy korábbi tárlata, melynek anyaga az Árpád-fürdőben is látható volt, a műveit összefogó albumhoz hasonlóan a Tündérország, a mostani pedig a Színek az égből címet kapta. Mert az ő képein is Isten minden, az első és az utolsó motívum, őt dicséri – mint egy-egy röpke, halk ima – minden ecsetvonás, és míg a lélek imperatívusza vezeti kezét, jó úton halad. A nagy balatoni szakrális festők: Egry József, Udvardi Erzsébet, Somogyi Győző útján. Noha ő még, fiatal, 20 esztendős korából fakadóan ennek elején jár, elért eredményei már mérföldekre, évtizedekre előremutatnak, tekintve ösztöndíjait, a Ferenc pápával való találkozást, és hogy Szent Márton megkereszteli édesanyját című alkotása immár a Vatikán képtárának gyűjteményét gazdagítja. Az ifjú művész megbecsülésének jele az is, hogy Szent István és Szent Imre portréja az aszófői templomban nyertek méltó elhelyezést, hirdetve apa és fiú, két nemzeti szentünk dicsőségét, ékesítve az Isten házát és a hívek örömére, szeretetére is szolgálva.

Elhivatottságán túl dicséretes szorgalmát, örvendetes termékenységét is jelzi, hogy a mai, immár 40. önálló kiállításán látható művek nagy része az elmúlt két és fél esztendőben, az említett összegző kiadvány megjelenését követően született. S hol lett volna megfelelőbb hely megülni bemutatásuk és az alkotói születésnap kettős ünnepét, mint Székesfehérváron, ahová szoros családi-rokoni szálak fűzik, ahol a minőségi művészet mindenkori pártolása, a műértő és –kedvelő polgárok mellett a gazdag hagyomány is védjegy. A monumentális Aba-Novák pannó, Áron Nagy Lajos, Fehér László városában.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ferenc szakrális alkotásai jóval többek, mint egy hittel élő fiatalember tanúságtételei, saját belső világát tárja fel bennük. Érdemes figyelni a témaválasztást, a gesztusokat, a részleteket is. Mert itt nemcsak jelentést, jelentőséget nyer minden. S a keresztény jelképiség éppúgy megjelenik a nagy példakép, Giotto hatására született Menekülés Egyiptomba, vagy Madonna kis Jézussal, libával és gyümölcsfákkal képeken, mint a roma színszimbolika a nehéz társadalmi helyzetet, a korán kényszerútra terelt személyes sorsot a test, az anyaság szépségével, a születés csodájával oldó Cigány Madonnán.

A fiatal művész gyakran és érezhetően szívesen nyúl témaként a szentek életéhez is. Különösen az Árpád-háziakhoz, mint említett aszófői munkái igazolják, ami a történeti érdeklődés mellett nemzeti nagyjaink megbecsülésének is jele. De éppígy megérintette Szent Kristóf legendája, akit hiába próbáltak elcsábítani a börtönben hozzá küldött szolgálólányok, vagy éppen az Assisi története az egyiptomi szultánnal, vagy a gubbiói farkassal, nála – élve a művészi szabadsággal – farkasokkal. Az ifjú festő alaposságát és szerteágazó érdeklődését tükrözi, hogy a „könyvek könyve” zsidó történelemhez kapcsolódó passzusaitól a szokások, a hagyományok, az ünnepek, a nép mindennapi élete irányába lépett tovább. Erős jelképiségű zsánerei: a Generációk, a Zsidó férfi Talmuddal és a Mulatozó zsidó férfiak egy ilyen jellegű, tervezett ciklus első értékes darabjai.

Ferenc számára gyermekkorától kimeríthetetlen élményforrás a Balaton, így nem véletlen, hogy a tó, a mi kisded tengerünk, melyhez badacsonyi házukban lévő műterméből gyorsan eljuthat, festészetében is központi helyet kapott. Ahogy Egry Józsefet, őt is rabul ejtette a vízi fényjáték, s az ifjú művészt ugyancsak foglalkoztatja a tavi emberek élete, dolgos hétköznapjaik, amint a Halászfiúk a reggeli fényben vagy a Hazafelé bizonyítja. Hogy a legjobbaktól eltanult megoldásokat is kiválóan tudja saját művészetében alkalmazni, jól látható a Somogyi Győző hatását mutató, noha egyénített, más színekkel, motívumokkal vászonra vitt Káli-medence a reggeli fényben című képen, a tárlat egyik legjobb alkotásán. De az isteni fénnyel elárasztott, s ezáltal konkrétságából kiemelt táj mellett annak történelme, kultúrtörténete is fontos témája. Kétszer is feldolgozta A vonyarcvashegyi 40 halász legendáját – a korábban született kép az albumban szerepel –, akik 1729-ben imáiknak köszönhetően menekültek meg egy elsodródó jégtábláról, míg a Füredi álom az Anna-bálok hagyományát megteremtő társasági eseményről is tanúskodik, melyen Kiss Ernő és későbbi felesége, Szentgyörgyi Horváth Anna-Krisztina megismerkedtek. Kiváló útmutatónak bizonyultak számára Lipták Gábor összegyűjtött mondái és a balatoni öregektől hallott történetek is. Ezek alapján eleveníti újra a tihanyi kecskekörmök születésének legendáját, a hercegkisasszony és a szegény fiú, Helka és Kelén szerelmének meséjét vagy a tavi tündérek táncát. (A testvérmúzsák közül a tánc gyakran megjelenik a fiatal művész képein – elég itt csak a Spanyol táncosnőre vagy A balerina álmára és A pihenő balerinára utalnunk.) S amint a Kiss Benedeknek segítő, puttonyos Utassy Józsefet, a szőlőszedő Dionüszoszt is a Szent György-hegy lankáin véljük látni. Mert Ferenc, ahogy a györöki Szépkilátónál elálmélkodó Eötvös Károly, Tündérországnak látja, s kimeríthetetlen kincsű tájnak tudhatja a Balatont és környékét, ahonnan bármikor témát meríthet, szabadon formálva azt, önmaga és mindannyiunk örömére.

A kedves vidékek közé tartozik immár a népszerű ligur Cinque Terre és az ifjú alkotó két tanulmányútja óta Toszkána is, ahol a pannon táj, a szülőföld mását lelte fel. Emellett a latinitás és reneszánsz szellemét, ami olyannyira ösztönzően hatott, hogy Ferenc egész sorozatot festett Toszkán táj magyar ecsettel címmel. Közülük két darab látható itt és említést kell tennünk firenzei Önarckép…-éről is a Ponte Vecchioval, az öreg híddal, melyen az aranyművesek házai mellett Cellini szobra áll. A másik itt kiállított Önarckép…-én hasonló fiatalos derűvel tekint a világba, kedves állatai között. Nos, e kettős alkalom, a 20. születésnap és a 40. önálló tárlat ünnepe kapcsán talán nem is kívánhatunk mást Ferencnek, mint amit a pályája elején álló Utassy József kívánt önmagának. S ugyan Fehérvár már nem szellemi végvár, hanem erős bástya, a Balassi-strófa egy röpke pillanatra az énekszerző Wathay Ferencet és az ő kapcsán Sobor Antalt is megidézheti.

„Csillagok, virágok, kikeleti lányok,

áprilisi fényes szél,

hogy tündököl minden, suhog, csattog ingem,

Isten, engem éltessél,

éltess nyolcvan évig, hadd legyek vitéz itt:

a szellemi végeknél!”

Szemes Péter szavai és gondolatai után én is elmondtam kis beszédemet a megnyitómon.

-Székesfehérvárra mindig nagy öröm visszatérni.Utoljára,7 éve még megszeppent kisiskolásként álltam itt. Azóta sok minden történt velem. Azonban változatlan maradt nálam a festészet, a színek és a formák iránt érzett rajongásom. Azóta külön színelméletet dolgoztam ki magamnak, és nem érdekelnek a képzőművészeti egyetemeken tanított 19.századi ósdi színelméletek. Én 40-50 tiszta alapszínnel dolgozom, azokat soha nem vegyítem egymással. Azért nem,mert akkor elveszítenék tisztaságukat, élénkségüket. Az alapszíneket csak a fehérrel vegyítem, s így jön létre az a több száz színárnyalat,amelyeket használok. Ha már itt tartunk: az okostojás művészettörténészek kiderítették, hogy Csontváry is ugyanezt a technikát alkalmazta. Csontváry ugyanúgy nem tanulta sehol, mint én, hanem egyszerűen csak alkalmazta. Ezért engem nagyon zavar, ha velem kapcsolatban visszatérően őt emlegetik. (Természetesen nagyon tisztelem Csontváryt, de már nagyon meguntam és zavar, hogy a felületes, autodidakta jóemberek, de néha még a "hozzáértők" is mindig Csontváryt emlegették a festményeimmel összefüggésben. Természetesen képzőművészeti középiskolát végzett festőművészként ismerem Csontváryt életművét, de témáimban, formáimban, színvilágom és technikám kidolgozásában semmi közöm nem volt,és nem is lesz hozzá.)

A bevezetőm után rátértem a legújabb alkotásom, a Szent Ferenc az egyiptomi szultán előtt című alkotásom bemutatására, amelyet olaj, kasírozott vászon technikával készítettem. Itt, a jubileumi tárlatom megnyitóján került először nyilvános bemutatásra általam, hiszen itt egyúttal a 20-dik születésnapomat is megünnepeltük.

Több, mint egy hónapig dolgoztam rajta. Hat személy is szerepel rajta, köztük a három fő alak: Szent Ferenc, az egyiptomi szultán és a mohamedán imám, a főpap. Ez az esemény pontosan 800 éve történt, az 5-dik keresztes hadjárat idején- 1219-ben- Egyiptomban, a szultán udvarában. Erről az eseményről megemlékezik Szent Bonaventura és Celanói Tamás is, akik Assisi Szent Ferenc életrajzírói voltak. Sőt ez a jelenet szerepel a Fiorettiben, Szent Ferenc virágoskertjében, amely a szent egyik legrészletesebb korabeli életrajza.

Szent Ferenc a nagy találkozón - a hagyomány szerint- kihívta tűzpróbára az egyiptomi főpapot, az imámot, aki ezt elhárította, de a szultán is közbelépett, nem erőltette azt. Ledöbbentette Szent Ferenc elszántsága, hite. A festményemen ezt a nagyjelenetet ábrázolom. Szent Ferenc hihetetlenül bátor és eltökélt volt, hiszen a találkozójuk előtt a szultán minden levágott keresztény fejéért egy bizánci aranyat fizetett. Munkámban rendkívül ügyeltem a szemek, a kezek, az arcok összjátékára. A mohamedánok ugyan számbeli túlsúlyban vannak a munkámon, de Szent Ferenc eltökéltsége ellensúlyozza a túlerőt.

Régóta festettem már ilyen nagyjelenetet, a legutóbb 40 vonyarci halász legendája című volt. A festményemen igyekeztem visszaadni a mór építészet sajátosságait is, a két boltíven keresztül a Nílus is látszik.

Giotto de Bondone óta ezt a nagyjelenetet senki nem festette meg, de nem véletlenül. Ugyanis Szent Ferenc őszintén akarta a megbékélést a keresztények és a muzulmánok között, de ebben- főleg a keresztény sereg hangadói- de a pápai legátus sem igazán támogatta őt. De ez egy ilyen véres háborúban a hadakozóktól nem is volt igazán elvárható.

Szent Ferenc volt a középkorban az első, aki a szembenálló két világvallás békéjét, az ökonemisztikus gondolatot teljes őszinteséggel képviselte. Az egyiptomi szultán, Malek-el -Kamel a Szent Ferencet feltűnő szívélyességgel fogadta, sőt több napon keresztül is tárgyaltak- Szent Ferenc életrajzírói szerint. A szultán ugyanis az iszlám békésebb, misztikus, az úgynevezett szufita irányzatát képviselte.

Sajnos a Szent Ferenc által létrehozott béke a keresztes seregek és a muszlimok között csak 50 napig tartott, a keresztesek újból folytatták Damietta egyiptomi erőd ostromát- Szent Ferenc minden figyelmeztetése ellenére. Ott hatalmas vereséget szenvedtek, közel 6000 keresztény harcos halt meg.

Pedig Szent Ferenc tárgyalásain még az is felmerült, amennyiben a keresztes seregek visszavonulnak Egyiptomból, abban az esetben az egyiptomi szultán visszaadja a szent várost, Jeruzsálemet és Betlehemet is a keresztények kezére.

Hát ennyit a keresztény-mohamedán megbékélésről, amelynek viszont 800 éve komolyan felvetődött

a pillanatnyi lehetősége, és nem Szent Ferencen múlott a sikere.

Nagyon, de nagyon érdekes, hogy Szent Ferenc ugyan soha nem töltött be semmilyen hivatalos egyházi pozíciót, tisztséget, de korának vitathatatlanul legnagyobb hatású egyházi személyisége, sőt az akkori keresztény világ szellemi vezére is volt.

Hát ennyit szerettem volna elmondani legújabb munkám keletkezésének történetéről, s tisztelettel kérném Önöket, tekintsék meg festményeimet.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Bemutatom a Szent Ferenc az egyiptomi szultán előtt című festményemet

Vollein Ferenc: Assisi Szent Ferenc az egyiptomi szultán előtt

Dr. Cser-Palkovics Andrásnak, Székesfehérvár MJV polgármesterének és Mohai Gábornak, a Kazinczy-és Radnóti-díjas előadóművésznek a társaságában a megnyitó előtt