Első külföldi kiállításom Unterwartban, Ausztriában 2014-ben

     2013. február 28-án, pénteken 18.30-kor nyílt Ausztriában, Unterwartban az UMIZ, tehát a Magyar Média-és Információs Központ Galériájában a 23-dik, Búcsú a gyermekkortól című önálló tárlatom. A rendezvény házigazdája Kelemen László, az UMIZ intézményvezetője volt,s a megnyitó helyszínét a korábbi Alsóőri Öreg Iskola biztosította.A kiállításomra mintegy 25 képemet vittünk ki, mintegy 10-et a korábbi, akvarell-tempera-tus technikával, illetve 15-öt a vászon-olaj eljárással készültek közül. A tárlatom központjában a címadó Búcsú a gyermekkortól című alkotásom állt,amelyen szürrealista montázs-technikával az eddigi életem legfontosabbnak tartott eseményeit igyekeztem ábrázolni a keresztelőmtől a jelenkorig. Négy hitvilág elemeit vegyítettem ebben a festményemben: az ősi magyart, a keresztényt, s a kínai és a germán- teuton mitológia részelemeit.A középpontban természetesen a művészet, a Balatonhoz fűződő ősi mondakörök és az alvilág pusztító démonai állnak, amelyekkel a jó sárkányon ülve Szent Mihályként felveszem a küzdelmet.A festményem felső részén helyezkednek el a jó, az alsó részén pedig pusztító, ártó világ képviselői.
A férfi és a női alvilági alakot áttételesen  elvont-és konkrét személyek felhasználásával mintáztam meg: azokról, akik már sok bánatot és keserűséget okoztak eddigi életemben nekem.Ha valaki vagy valakik mégis magukra ismernének,hát nyugodtan tegyék azt,de a művészi szabadság jegyében nekem is van jogom úgy és olyan környezetben ábrázolni őket, ahogy ők bántak egykoron velem.
   A megnyitó Kelemen László köszöntőjével kezdődött,majd Szalay Bobroviczky Vince, Magyarország Bécsi Nagykövete nevében Ágoston Andrea követségi titkár üdvözölte a rendezvényen megjelenteket.
Szemes Péter esztéta, a Pannon Tükör főszerkesztő-helyettese megnyitójában kiemelte eddigi művészi életutam jelentős állomásait, majd részletesen elemezte alkotásaim képi világát.A rendezvényt az Alsóőri Énekkar népdalai színesítették és tették gazdaggá .A köszöntők és a megnyitó elhangzása után megpróbáltam beavatni a megjelenteket  festményeim születésének rejtelmeibe:
     
                                             Tisztelt Egybegyűltek, tisztelt Közönség!

     Sok szeretettel köszöntöm a 23-dik, Búcsú a gyermekkortól című tárlatom megnyitóján a megjelenteket.Köszönöm, hogy Untarwart, azaz Alsóőr ad otthont első külföldi kiállításomnak itt Ausztriában, a Burgendlandban élő magyarság egyik legfontosabb kulturális fellegvárában.Engedjék meg, hogy néhány gondolat erejéig ismertessem Önökkel a legfontosabb, művészetről alkotott elképzeléseimet. Így talán Önökkel együtt közelebb juthatunk ahhoz a titokhoz, hogyan is születnek-így 15 évesként-először(közben) a fantáziámban, majd a ceruzám és az ecsetem alatt az alkotásaim.

    A festészet, a művészet számomra soha nem egyszerű időtöltést, hanem az igazi felfedezését, a világ újjáalkotását jelentette és jelenti. a színeken és a formákon keresztül.Tudom, így '"nagy kamaszként" egészen másképpen látom a világot, mint a felnőtt, úgynevezett "hivatásos képzőművészek", de ez így is van rendjén! Szerintem  a művészetet felfoghatjuk egyfajta játékként is, s ebben a játékban az én korosztályom miért ne lehetne legalább annyira jó, mint a felnőttek? MI ebben  az önfeledt játékban fedezzük fel igazán önmagunkat és a világot- s miért ne lehetne a mi játékunk magas színvonalú művészi játék? A hazai és a nemzetközi képzőművészeti életben eddig hány és hány alkotó próbált meg visszanyúlni korábbi gyermeki énjéhez ábrázolásmódban, világlátásban- és kifejezésmódjában, azaz újból "lemenni gyermekbe"! Egészen más azonban felnőttként a gyermeket utánozni, azaz gyermekként "jópofizni", s megint más műfaj gyermekként művészi alkotásokat létrehozni! Ezért véleményem szerint a művészetet, a festészetet nem sajátíthatja ki egyetlen kor-cél- és érdekcsoport sem! Természetesen a technikát, a kifejezési formákat mindenkinek el kell  sajátítania, aki erre a rögös útra lép, s ez a folyamat az életem, az életünk végéig tart.

    Nekem ezért a színek varázslatos világa az igazi otthonom. A színekkel, a formákkal bármit ki lehet fejezni, hiszen  a színeknek és árnyalataiknak önálló, önmagukon túlmutató jelentésük van! Persze a színek nem önmagukban, hanem egymásra hatásukban, kontrasztjaikban közvetítik a jelentésüket felénk. Azonban ezt mindig az adott témával összhangban és összefüggésükben teszik. Nekem  a Balaton hol kékes, zöldes vagy lilás, máskor meg sárgás, narancsos, szürkés. Egészen más arcát mutatja este vagy reggel, és egészen mást a tűző napsütésben, mást az örömömben, mást a bánatomban. Mást tavasszal, nyáron, ősszel és megint mást a télben. Soha nem azt próbáltam kifejezni a színekkel, amit egy színes fényképezőgéppel lehet rögzíteni,, hiszen a festészetnek nem is lehet ez soha a célja! Inkább azt, ahogyan én legbelül látom és érzékelem a színeken valamint a formákon keresztül  a világot.

   Az egyik korábbi mentorom szavait nagyon találónak érzem, aki a legelső balatonfüredi kiállításom megnyitóján a következőket mondta: nekem a "festészet a színekben való szabad lubickolást, a szabadságot, az alkotás örömét és az önmegvalósítást jelenti elsősorban."

    De én már nem is beszélek tovább festményeimről, beszéljenek inkább azok helyettem, Ezekkel  a gondolataimmal indítom útnak a Búcsú a gyermekkortól című 23. önálló tárlatomat.Egyúttal megkérném Önöket, tekintsük meg együtt a kiállításomat.

     Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

                                                                       Összeállította: Vollein Ferenc
                                                                           
                                                                             

                                          Búcsú a gyermekkortó l(2013) vászon-olaj, 100x80 cm

                     

Vollein Ferencet visszavárja Győr- a 22. önálló tárlata Győrben, a József Attila Művelődési Házban

                     A 22. önálló tárlatom Győrben, a József Attila Művelődési Házban


     2014. január 24-én, Győrben, a József Attila Művelődési Ház Galériájában nyílt meg 22. önálló tárlatom Színvarázslat címmel. Ez egy négy hónapos kiállítás-sorozat nyitó rendezvénye volt, amely 2014 júliusának elején ér véget a Veszprémi Érsekség Szaléziumának Galériájában Veszprémben. A tárlatról előzetesek jelentek a Győrplussz és a Kisalfőld című heti-és napilapokban is, s a zord idő ellenére  is mintegy 40-en jelentek meg a több mint egy hónapos tárlat megnyitóján.
     A kiállítás kurátorai Vargáné Emma , Benyik András és Bárány Zsolt,, az intézmény vezetői és munkatársai voltak, akik rendkívüli odafigyeléssel és tapasztalattal készítették elő és rendezték meg a tárlatot. Győr MJV Önkormányzata a legmagasabb szinten képviseltette magát, hiszen az önkormányzat nevében Rózsavölgyi László, Győr MJV Oktatási-, Kulturális-, Sport-és Turisztikai Bizottságának elnöke köszöntötte a megjelenteket Vargáné Emma bevezető szavai után:

                                    Tisztelt Egybegyűltek, kedves művészbarátok!


     Győr Megyei Jogú Város nevében szeretettel köszöntöm Önöket Vollein Ferenc Színvarázslat című önálló tárlatán. Vollein Ferenc fiatalsága és tehetsége elvitathatatlan, ifjúkora nem szégyen, ahogy a miénk sem érdem. Győrben pedig mindig örülünk a tehetséges fiataloknak!
    Ferenc olyan talentummal bír, ami nem tanítható. De ahogy Michalengelo mondja, aki festeni tud, az a legértékesebb kincs birtokába jutott.
    Ahogy végigtekintünk a műalkotások között,rögtön láthatjuk, hogy igazi értéket képviselnek.
Valahogy úgy képzelem a létrejöttüket, mint ahogy az igazgyöngy is születik, amikor egy idegen anyag hatására kínnal elkezdődik a gyöngy kialakulása. Lassan, keservesen, néha sértetten, de legbelül tudva, hogy a végeredmény egy különleges, megismételhetetlen csoda lesz.
    Vollein Ferenc művészete is egy csoda. Hiszen mi befogadók sokszor csak egy vonalig jutunk, azonban az igazi művészek meghúzzák azt a bizonyos második  vonalat, amitől jelentése lesz a festménynek. ezek az alkotások egyszerre egyediek és általánosak, a gyermeki és a felnőtt lét határán egyensúlyoznak.
    Örömmel támogattuk tehát a kiállítást, mert Győrben a minőség a mindennapjaink része.
Köszönöm, hogy elhozták nekünk ezeket a műveket, külön köszönöm a szervezők, a segítők lelkiismeretes munkáját.
   Kedves Ferenc, az Ön tehetségét Isten adta, kívánom, éljen vele sokáig mindannyiunk örömére.
 Önt és tárlatát Győr városa visszavárja.

                                             Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

   A köszöntő után a Kodály Zoltán Általános Iskola növendékei színesítették és tették még színvonalasabbá a megnyitót produkcióikkal: többek között Ravel Bolerójából és Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom..című költeményéből hallhattunk betéteket és részleteket. Eddigi művészeti  munkásságomat Szalai Zsolt író, költő, kritikus, az Amdroozia című irodalmi folyóirat főszerkesztő-helyettese foglalata össze rendkívül tartalmas és színvonalas megnyitójában. A megnyitó szövege megjelent teljes terjedelmében a fenti folyóirat legfrissebb, téli számában, Az Ambroozia Nyugat-Dunántúl egyik legjelentősebb irodalmi-kulturális-művészeti időszakos kiadványa.

                                                                           

Vollein Ferenc győri kiállítása elé

Egy fiatal művész kiállítása mindig kitüntetett esemény, azonban még különlegesebbé teszi ezt, ha egy nyolcadik osztályos, tizennégy éves fiatalember (immár több mint huszadik) önálló tárlatáról van szó. Vollein Ferenc gyermekként, kamaszként rendkívüli tehetséget, sőt érettséget mutat, magyarországi és nemzetközi elismerései, elnyert ösztöndíjai jól jelzik, hogy nem mindennapi pályakezdésről van szó. A mai kiállítás pedig annak a következő időszaknak az egyik első állomása, amikor is a tágabb otthonból elindulva, Zalaegerszeg, Keszthely, a Balaton környékének több települése után máshol is bemutatkozik, eddigi munkásságának legjavát tárva a közönség elé. Számára, mint ahogy minden kiállító művész számára a kiállítás, a művek közönség elé tárása új tapasztalatok szerzését is jelenti, hiszen nemcsak az alkotás, vagy az azt megelőző folyamat bír jelentőséggel, hanem a bemutatás is. Ezáltal válik a festmény valóban műalkotássá, tehát a közönség visszajelzései is sokat segíthetnek, nagyban befolyásolhatják a művészi pálya további alakulását.

Úgy gondolom, hogy Vollein Ferencnek fiatal kora ellenére nem lehet oka kételkedni abban, hogy jó úton jár, a dicséretek, bíztatások, segítő kritikák további fejlődésre ösztönzik majd. Kiemelendőnek tartom, hogy nem művészeti képzésben, hanem magánúton, jó mesterektől, Budaházi Tibortól, Karner Lászlótól, Németh Miklóstól, vagy éppen Péntek Imre költőtől – tanulja azt, ami a művészetből tanulható, és ez talán elég garancia arra, hogy folyamatosan építkező, önmagát, festészetét kényszerektől mentesen építeni tudó művésszé váljon, akiben persze megvan a természetes nyitottság. A rácsodálkozás, a megismerés vágya és a kifejezés őszintesége motiválja, megragadni és megkomponálni az embert körbevevő és orientáló közeget, legyen az a Balaton-felvidéki táj, vagy a hit, az értékek jelentette szellemi valóság.

Ha már Szemes Péter esztéta, Ferenc egyik mentora az otthon, Zalaegerszeg, illetve a Balaton-felvidék kapcsán Heideggert idézve a benne-létről beszélt, érdemes Heidegger egyik tanítványát Gadamert is idecitálni, hiszen az alkotó Gadamerhez hasonlóan a játékhoz hasonlítja a művészetet. A művészet valóban egyfajta játék, de valójában a játék játszatja a játékosokat. A művészt és a befogadót is. A műalkotás saját világába látszólag két oldalról lépnek be, a művész a kifejezés vágya felől, a befogadó az előtte álló kép szemlélése felől, de valójában mindkettő intenciója az élet, a lét megélése-megértése, úgy, ahogy az a műalkotásban, az alkotás és az értelmezés folyamatában feltárul.

Vollein Ferenc képei kapcsán színvarázslatról beszélünk, a színek vonnak be minket ebbe a játékba. A sárgák, a zöldek, a kékek.  Az intenzív koloritás, a színek expresszív alkalmazása a képeken való elidőzésre késztetnek, révült szemtáncra, a szem szinte ugrál az elkülönült formákon. A kontrasztok kommunikálnak egymással, a képek néha lazán kapcsolódó részei is az összetartozást, a figyelem mindent összekapcsolni vágyó aktivitását kényszerítik ki. A mozgalmasság intenciójában az élet változatossága, gazdagsága, az alapvető teljesség vágya sejthető. A még gyermeki, de mégis művészien naiv látásmód mellett – éppen a színekben, illetve kompozíciókban, a formai kidolgozottságban – már tetten érhető az érettség, a felnőtté válás, a fenyegetettség, a veszteség megtapasztalt, vagy csak sejtett tragikuma. De persze láthatjuk az örömben, elragadtatottságban, rácsodálkozásban való szétszóródást, az élet szépségének, fenségességének kimondani akarását is.

A meghívón is szereplő, Viharban című kép jól jelzi azt az állomást, ahol Vollein Ferenc éppen tart. Több tájképén, de a más témájú alkotásain is észrevehető a mind inkább erősödő allegorikus jelleg, tudatos szimbólumhasználat. A felnőttkor küszöbéhez közel egyre fontosabbá válik az értékek, a biztonság keresése, a hagyomány tisztelete. Ugyanakkor az útnak indító példaképek, mesterek, tanárok követésén túl a saját, a felvállalt felelősség felismerése is megjelenik.

Az idős férfi és a három gyerek a vihar elől húzzák partra a vitorlást. Együtt küzdenek, mégis a felnőtt, tapasztalata, felelőssége okán is elől, mintegy vezetve, irányítva húzza a biztonságot jelentő partra a hajót, míg a fiúk mögötte, hátulról igyekeznek azt a szárazföldre tolni. Látják a feladatot, a példát, segítenek és tanulnak. Közösen tolják, ha nem is a szekeret, de a vitorlást. Előre a jövőbe. Az életet is szimbolizáló hajóval küszködő alakok ugyanakkor az élet nehézségein, viharain való túljutást is példázzák, egy életre szóló feladatként jelenítve meg a kitűzött cél elérését.  A hullámzó Balaton, az ég vagy éppen a megóvni vágyott vitorlás színeiben is felfokozott érzelmek fejeződnek ki.

Az értékek keresése több más képen is nyilvánvaló, különösen a bibliai-keresztény mitológiából merítő, illetve a magyar történelmi tematikájú festmények esetében, így a szárnyas oltár, vagy a Szent István Magyarországa című képeken is jól érezhető a hagyománytisztelet, illetve a megértett, sajáttá tett értékek fontosságának hangsúlyozása.

Több hagyományból is építkezik ez a művészet. Látásmódjában ott van a naiv festészet eredeti, tiszta őszintesége, amely nem tanult, vagy újra ellesett, a hozzá való visszatérést tudatosan alkalmazó gesztus, mint pl. Gauginnél, nála ez a gyermeki, kamasz létből, látásmódból természetesen következő technika. Másfelől nyilvánvaló a középkori ikonfestészet példája, de a szürrealizmus is érezhetően hatást gyakorolt Ferencre, még ha előbbi merevsége, utóbbi elvontsága nem is érezhető. És persze szó nincs valamiféle posztmodern eklektikáról, pláne nem a mesterek, elődök előtti tisztelgésről, hommage-okról, a művészet technikai oldalának elsajátítása közbeni reprodukció-féleségekről. Eredetiségre törekvő, saját formanyelvét folyamatosan alakító fiatal művész. A központi kompozícióelemeket naturalisztikusan, életszerű módon, míg a hátteret stilizáltan, részletesen, ugyanakkor meseszerűen kidolgozva jeleníti meg. Az ecsetkezelés során meghagyja az eszköz által létrehozott rusztikus felületeket, ezáltal a képek vibrálóak, élettel teliek lesznek.

Egyik méltatójának, Weiner Sennyei Tibornak igaza van, hogy az ember a felnőttkorba érve általában elfelejti, vagy elnyomja magában az alkotás ösztönös, gyermeki késztetését, sőt látásmódja is lekorlátozódik a mindennapok monotonitásában. Egy kiállítás, különösen a mostani emlékeztet bennünket és igényt támaszt arra, hogy felismerésekre jussunk, hogy otthon legyünk a minket körülvevő fizikai és szellemi térben, hogy az élet színekkel teli nagyszerű bonyolultságát szemlélni tudjuk, és gyönyörködjünk benne. Mint ezekben a képekben.

A megnyitó utáni pillanatok: Szalai Zsolt író, költő. kritikus, jómagam és Győr MJV Önkormányzata nevében Rózsavölgyi László bizottsági elnök

Vollein Ferenc Fényfürdőzők.c. 21. önálló tárlata Keszthelyen, a Balaton Színház Básti termében

   

    Gyakorlatilag majdnem három és fél éve, tehát 2010 tavaszán Keszthelyen, a Balaton Színház Básti termében az Ablak a világra című harmadik önálló tárlatával indult Vollein Ferenc  tüneményes művészi pályafutása. Az akkori kiállítás anyaga a gyermeki szürrealizmus ösztönös jegyeit hordozta magán, de az akkori megnyitóban Preisz Judit külön kiemelte a mesteri színkezelés és a kreativitás különösen magas színvonalát.Külön érdekessége volt az akkori megnyitónak, hogy akkor  -tehát közvetlenül a pályakezdéskor- Keszthely Város Önkormányzata  a legmagasabb szinten   képviseltette  magát.
      Az akkori tárlatot -szinte változtatás nélkül -Balatonfüreden. a Kisfaludy Galériában lehetett viszontlátni, s a tárlatról szerzett művészi benyomásai alapján tette közzé Weiner Sennyey Tibor- író. költő. publicista, az Irodalmi Jelen című országos művészeti és kulturális folyóirat akkori művészeti szerkesztője- a Vollein Ferenc Balatonfüreden című művészeti esszéjét az általa szerkesztett folyóirat hasábjain . A gyermekművész megnevezést és kifejezést is ő használta először Ferenc művészetének azonosításaként.
     A tárlatot újbóli megrendezését három és fél év után több dolog is indokolta. Egyrészt a már országosan és nemzetközileg is ismert és elismert ifjú alkotóművész már huzamosabb ideje Keszthely közvetlen szomszédságában, Vonyarcvashegyen él és alkot, s tavaly nyáron ott avatta fel Péntek Imre mentor, a Pannon Tükör főszerkesztője a műtermét. Másrészt az egykori tárlat teljes anyaga 2013 szeptemberére  kicserélődött. De ez természetesen nem pusztán technikai cserét jelentett és jelent, mielőtt ezt egy "szakavatott hozzászóló" próbálná valahol és valamikor végérvényes igazságként a hallgatósága felé sugallni, hanem a művészi ábrázolásmód,  technika és világlátás tehát a művészi repertoár teljes megújítását is. Hiszen a tárlat viselhette volna a Búcsú a gyermekkortól vagy akár Az elsüllyedt gyermekkor címet is,mert a tárlaton kiállított alkotások már a és gyermekkor és a felnőtt lét kezdetének a határán születtek, s magukon viselik a művészi útkeresésre és a megújulásra, változtatásra való törekvés minden jegyét , jellegzetességét és vonásait is
     A tárlat művészeti kurátora Bor Zsuzsanna volt, s a kiállított 22 alkotást irányításával szerencsés tematikus és időrendi sorrendben helyezték el, középen a címadó festménnyel, a Fényfürdőzőkkel. A kiállításon főleg a 2012-és 2013-ban készített, nagyobb méretű (100x70 cm), vászon-olaj technikával készült alkotások szerepeltek (22 db.) A korábbi, hagyományos, tempera-aquarell technikát mindösszesen három alkotás reprezentálta( A Szent Család, Menekülés Egyiptomba, Viharra készülődve( Tihany-Sajkodi-öböl) A megnyitón többek között megjelentek  a Zalai Hírlap,a Keszthely TV, a Szuperinfo képviselői és a Pannon Tükör főszerkesztője, Péntek Imre József Attila-díjas költő , Csengei Ágota, a Goldmark Károly Művelődési Központ Igazgatója is, valamint természetesen a kiállítás művészi kurátora, Bor Zsuzsanna . A tárlatot Szemes Péter esztéta, a Pannon Tükör főszerkesztő-helyettese nyitotta meg.

Vollein Ferenc Fényfürdőzők című kiállítása

(Keszthely, Balaton Színház, 2013. szeptember 5. 17.00)

Tisztelt Igazgató Asszony, Hölgyeim és Uraim!

Vásáry Tamás, a csodagyerekként indult, nemzetközi hírű karmester és zongoraművész azt nyilatkozta egy vele készült interjúban, hogy „a tehetség, s még a szorgalom is nem több, mint egy zseton, amivel játszani megyünk. Ha szerencsénk van jókor lenni jó helyen, akkor nyerünk.” Nos, úgy vélem, Ferenc jókor volt jó helyen, amit az is igazol, hogy felfigyelt rá a MOL Új Európa Alapítványa és legifjabbként immár második esztendeje nyerte el Zalaegerszeg MJV Művészeti Ösztöndíját, ma pedig már 21. önálló kiállításával találkozhat a művészetkedvelő közönség. Persze Ferenc sikereihez az ő nagy szorgalommal, ihletettséggel és kivételes tehetséggel végzett munkája mellett jelentős mértékben hozzájárult édesapja támogató szeretete és a jól megválasztott mentortanárok – Budaházi Tibor, Karner László és Németh Miklós – a mesterségbeli tudást megerősítő segítsége is.

S mindezek eredményeként ma ő, a képei és mi is jó helyen vagyunk, itt a keszthelyi Balaton Színházban és bizonyos vagyok benne, hogy a 21-es szám – a középkori számmisztika szerint az embert jelző 7-es találkozása a szellemiséget jelképező, isteni karaktert hordozó 3-assal – mindannyiunk számára szerencsés lesz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A tárlat címe: Fényfürdőzők hármas viszonyrendszert implikál – ennek legszebb példája az idei esztendőben készült címadó alkotás. A fény, mint fentről leáradó, világosságot hozó jótékony sugár, mely a skolasztika misztikusaitól, Hugo de San Victortól, vagy Robert Grossetestetől, akik számára a szépség hordozója volt, egészen a modern teológiáig, Teilhard de Chardinig, aki az ember folytonos fény felé emelkedését hangsúlyozza, fontos isteni szimbólum, találkozik itt a benne megfürdetett, aranyba vont tájjal és megezüstözött tóval, valamint a látványt – Caspar David Friedrich képeihez hasonlóan – nekünk háttal szemlélő, egymást átölelő emberpárral és lábuknál ülő gyermekükkel, akik nyilvánvalóan a Szent Család analogonjai. Az ember panteisztikus összefonódása az isteni jelenlétet hordozó Természettel. Nem véletlenül ez lett a kiállítás kulcsképe, hiszen annak legjellegzetesebb motívumai mind fellelhetők benne.

Természetszerűleg a szakrális jelleg határozza meg az Újszövetségi Szentírásból merítő alkotásokat is. A „korai”, csillaggal telehintett ég alatt, aranyszalmára állított, állatoktól körülvett bölcsőben mosolygó kisdedet és az őt dajkáló szülőket ábrázoló Szent Családot, vagy a háttér kidolgozásában már rendkívüli érettséget mutató Menekülés Egyiptomba című művet. E témát munkálja tovább, teljesíti ki az a triptichon, melyet itt, Keszthelyen láthatott először a közönség 2012 adventjében. Az angyali üdvözlet, a Pásztorok imádása és a Háromkirályok útja Betlehembe hármas nemcsak élénk színeivel gyönyörködteti a szemet és témaválasztásával emeli meg lelkünket, de elrendezettségében, megformáltságában is méltó folytatása az egyetemes és magyar naiv festészet legszebb hagyományainak (Henri Rousseau-tól egészen a muravidéki Göncz Jánosig). A Modern Golgota fehér fejkendős asszonyai pedig mintha nemcsak a lila keresztfán függő Krisztust, de a háttér urbanizált világával elvesző régi, forrástiszta népi örökséget is elsiratnák. Ez a munka egyébként Ferenc újabb, az absztrakt ábrázolásmódot, a felerősített szimbólumhasználatot preferáló festményeivel mutat már rokonságot.

Fontos kiemelni a fiatal alkotó szentek élete, csodatételei ihlette képeit is. A Mont-Saint-Michel a dagálykor szigetté váló, a Világörökség részét képező, francia bencés kolostor valósághű építménye felett a névadó, Szent Mihály arkangyal és a Mennyei Seregek a sárkány alakjában megjelenő Sátánnal és a Bosch torz teremtményeit idéző pokolbeli lényekkel vívott harcát mutatja be. A mű jelképisége szintén középkori – s a misztériumszínpadok hármas tagolását juttathatja eszünkbe –: a középponti templom az emberi lélek, melyért a nézői bal képmezejéből támadó örök Gonosz és a jobbról győzedelmesen előrenyomuló Jó vívja végeérhetetlen harcát. E tekintetben az alkotás érdekes pandantja a vonyarci Szent Mihály-dombon álló kápolna pünkösdi ünnepét, idilli békéjét festő mű.

Az újabb alkotások között ide kapcsolódóan az Árpád-ház két szentje is megjelenik. A Szent István Magyarországa, a templomépítő, állam- és egyházszervező, ellenségein Isten és a lovagjai segítségével úrrá levő, ugyanakkor kitárt karjaival áldást osztó és mindenkit befogadó központi alakja patrónánk, Szűz Mária figyelmétől övezve, szoborszerűen magaslik népe fölé. Úgy vélem, szép és világos üzenet ez egy fiatal művésztől, egy a jövőbe igaz hittel és tiszta szívvel tekintő nyolcadikos diáktól – minden, az istváni örökséget büszkén vállaló, jóérzésű magyar ember nevében – a hazánkat, nemzetünket és hagyományainkat megcsúfoló, liberális maszlag ellenében. A másik mű: a Szent Erzsébet rózsacsodája pedig a szegények gondviselőjének reneszánsz mestereket megidéző apoteózisa.

S közvetve e kis magyar panteonba, melynek Ferenc immár mind több darabját is elkészítette (például Mindszenty Józsefről), illeszkedik A kalapos Deák Ferenc – a haza bölcse és Zala büszkesége – képe is.

A zalai szín, a couleur locale,  emellett a táj és a Heidegger szavával: „belévetett” ember kapcsolata által is jelen van. A Balaton vonzásában felnövekvő, élő alkotótól itt, a Balaton fővárosában külön öröm, hogy ezúttal 9 pannon tengeri munkát is láthatunk. A már említett Pünkösd a Szent-Mihály dombon mellett a kis halászkápolnához, annak mitológiájához – mint tudjuk, a legenda szerint 1729-ben építtette 40 halász hálából megmenekülésükért a pusztító viharból – kapcsolódik az Imádság a halászokért című, ugyancsak a naiv festészet legjavát idéző kép. S a vízi emberek napi elfoglaltsága, az öbölbeli hálóhúzás – immár vidám, közösségi munkaként – megjelenik a Badacsonyi halászokon is.

Az újabban készült, szintén rendkívül érett képi világú Balatoni vihar Chagall-i figurái éppen legfőbb kincsüket, csónakjukat húzzák partra a színében az éggel egybemosódott vízből, a Hazafelén napszentületbe merült ladikos evez, a Balatoni magányon fáradt lovas baktat haza, míg a Viharra készülődvén már csendes a Tihany-Sajkodi-öböl (Illyés Gyula és Németh László kedves helye), a Keszthelyi télen pedig már korcsolyázók, fakutyázók veszik birtokba újra a jéggé vált tavat.

A modern Mosztár – a Viharra készülődvénhez hasonlóan – látható emberi jelenlét nélküli szép tájkép a sokat szenvedett városról, középpontjában a Neretván átívelő Öreg-híddal, az idén keletkezett Önarckép mandulafákkalon pedig a virágba boruló Természetben maga az alkotó is megjelenik, derűsen, mosolygósan.

Én Ferencnek azt kívánom, hogy sokáig őrizze még ezt a derűt és mosolyt, fessen még számtalan képet önmaga és mindannyiunk örömére, gazdagítsa tovább megyénk képzőművészeti életét és sokszor állítson még ki itt Keszthelyen, ebben a nagyszerű városban, ebben a nagyszerű intézményben! Igazolva Ottlik Géza szavait, miszerint a művészet nem más, mint „az angyalok összeesküvése a világ feje fölött”.

                                                            

  

       Vollein Ferenc 20-dik,jubileumi tárlata Székesfehérváron, a Szent István Művelődési Ház Szent Korona Galériájában

            Hosszas előkészítő munka után nyílt meg 2013. június 14-én Székesfehérvár egyik legrangosabb kiállítóhelyén , a Szent István Művelődési Ház Szent Korona Galériájában az ifjú művész jubileumi, 20-dik, jubileumi kiállítása Színvarázslat címmel. A 20-dik kiállítás -a 14 éves kort figyelembe véve-egy rendkívüli képzőművészeti teljesítményről és egyben elismerésről is ad tanúbizonyságot. Hiszen sok hivatásos, felnőtt alkotóművésznek is becsületére válna, ha  egész életpályája során  ennyi önálló és ilyen kiemelkedő színvonalú tárlatot tudna megrendezni és bemutatni. A teljesség kedvéért csak néhányat kiemelnénk:
 pl.Csopak, Csopak Galéria, Keszthely, Balaton Színház és Konferenciaközpont, Básti terem, Balatonfüred, Kisfaludy Galéria, Művészetek Völgye, Kapolcs, Fesztiválközpont, Siófok, Kálmán Imre Közösségi Ház, Székesfehérvár, Szabadművelődés Háza Kondor Béla terem, Tihany, Németh László Közösségi Ház, Zalaegerszeg Gönczi Galéria stb.).
            Ferenc  egy másik, rögösebb,de hiteles, rendkívül hatékony és eredményes útját járja a művésszé válásnak.Akik ezt az utat járják és járták, már gyermekként váltak művésszé, s "unortodox módon" a szakma legjobbjaitól magánúton, a hivatalos,sablonokat sulykoló művészetoktatás keretein kívül lesték el,  tanulták és tanulják meg  a" művészi szakma"és hivatás legjobb, legszebb és legtitkosabb  fortélyait.
            Ferenc Pályaképét tanulmányozva kiderül, az eddigi kiállítások is szinte mindenhol rendkívül rangos helyszíneken zajlottak, és azokat mindenütt egyértelműen pozitív szakmai-és sajtóvisszhang kísérte.
            Ferenc volt az első zalai képzőművész,aki ezen a kiállítóhelyen bemutathatta alkotásait a közönségnek.Rendkívüli energiákat mozgósított az alkotó erre a nevezetes alkalomra, hiszen három alkotását is itt pillanthatták meg először az érdeklődők: az összegző jellegű, mozgalmas Szent István Magyarországát és  A bölcs öregapó és a Deák Ferenc-portréját is.A tárlat összegző jellegű is volt, hiszen az eddigi életpályából mutatott be szemelvényeket, A mintegy ötven, válogatott műalkotás reprezentálta az első, ösztönös kísérletektől a már tudatos,a  felnőtt lét és kifejezőkészség határáig megtett művészi életutat.
           A kiállítás kurátora Jakubek Tiborné, az intézmény igazgatónője volt, s a zenei aláfestésről pedig a Hermann László Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola zongora-és gitár szakos növendékei gondoskodtak.
          Az ifjú alkotót Székesfehérvár MJV Önkormányzata nevében Földi Zoltán, a Humán Közszolgálati Bizottság elnöke, a székesfehérvári Felsővárosi Általános Igazgatója köszöntötte:
                                  Megnyitó gondolatok Vollein Ferenc kiállításához
                    
                                   2013. június 14. Szent istván Művelődési Ház

 Kedves Hölgyeim és Uraim!

       Sok szeretettel köszöntöm Önöket Vollein Ferenc 20. önálló kiállításásnak megnyitóján!Ha ránéznek az alkotóra, biztosan elcsodálkoznak a számon,de tényleg igaz: fiatal kora ellenére immár a 20. kiállítása ez Ferinek. Kérlek, bocsáss meg a tegezésért, de tanárként és iskolaigazgatóként ezt közvetlenebb, emberibb hangnak tartom.
  
       Úgy, ahogy közvetlen,emberi hangot ütsz meg Te is a képeiden. Bátran használod a színeket, határozott elképzeléseid vannak a bennünket körülvevő világról, mégsem tagadod meg korodat, hiszen látásmódodban a tehetséges művészé mellett a gyermeki fantázia is tagadhatatlanul jelen van. A legfontosabb talán, amit üzenni szeretnék Neked, hogyha lehet,  ezt mindig őrizd meg alkotói munkásságod során.

       Elsétálunk a festmények előtt.Bólógatunk, érzünk valamit, azt mondjuk: szép. De vajon vesszük-e a fáradtságot, szakítunk-e időt arra, hogy teljesen más nézőpontból közelítsük meg a képeket? Mennyi ideig tartott megfesteni? Hány liter festék tapad a vászonra? Vennünk kellene a bátorságot ahhoz, hogy merjünk MÁSKÉNT látni! Ahelyett, hogy képtől-képig bolyongunk a kiállítótérben, a képekből ihletet merítve nyitottá kellene válnunk és újraformálnunk az egész világot.

        A művészet, az alkotás hatalmas titok. Nekem ebből a titokból csak a befogadás, a mű élvezete jut.Egy festmény látványa különleges húrokat pendít meg az ember lelekében. Rejtett energiák szabadulnak fel, új gondolatok körvonalazódnak, Minden festmény és alkotás a valóság egy addig ismretlen perspektíváját nyitja meg.
   
       Vollein Ferenc tehetsége elvitathatatlan.Világa egyedi, színes, a gyermeki és felnőtt lét határán járva külőnősen is érdekes.Remélem, vigyáznak- és a környezetében élők, az őt segítők is ügyelnek-a színeire, arra az egyediségre, amellyel ő rácsodálkozik a világra, és arra a tehetségre, amely neki megadatott. Hiszen egyetértek Albert Einsteinnel, abban, hogy " A látás és megértés öröme a természet legnagyszerűbb ajándéka".

        A város köszönettel tartozik nemcsak az ifjú művésznek, de azoknak is, akik tudásukat és energiájukat a kiállítás szolgálatába állították. Együtt mondok köszönetet mindannyiunk nevében mindnyájuknak a mai napért és ezért a kiállításért. Gratulálok Feri alkotásaihoz és kívánom, hogy sok év elteltével hasonló körben álljunk itt, és immár felnőtt művészként láthassuk őt egy hasonlóan érdekes, fantasztikus és színes világot teremtve nekünk alkotásai által.   Köszönöm a  figyelmet!
     
       A rendkívül színvonalas és elmélyült gondolatokat tartalmazó köszöntő után Péntek Imre, József Attila-díjas költő, a 60-as évek legendás "kilencek" költői társaságának alapító tagja, a Pannon Tükör főszerkesztője, az iflú alkotóművész  legfőbb művészi  mentora nyitotta meg a tárlatot.
       Külön kiemelte a kiállítás összegző jellegét és az alkotások szerencsés,szemelvényszerű kiválasztását.Szerinte az kiállítótér jól reprezentálja azt az utat, amelyet a az alkotó megtett az önfeledt, szürrealista , gyermeki látásmódtól a már tudatos művészi formanyelvig és önkifejezésig.Eddigi tapasztalatai szerint mindig törést okozott, amikor valaki a gyermeki művészi önkifejezési formákból próbált kinőni. átnőni a tudatos, már érett formák művészi világa felé.Rámutatott, a kiállítás anyaga éppen az ellenkezőjét támasztja alá. hiszen ez a változás harmonikus, és nem okozott olyan változásokat, amelyek a  korai, jellemző szín-és formavilág és az alkotóerő megtörését eredményezte volna.
        A " korai" alkotások közül kiemelte a  négy részől álló Gonosz arcait és a Szent Iván éji hajadontáncot. és a Szép Iluska feltámadását.De utalt Az évszakok körforgására is, amelyben az egymásbafonódó,a négy változó évszakot kifejező női arcok körülölelik az örök változatlant, az életadó napot . Hangsúlyozta a bibliai témák fontosságát, hiszen ezek önálló szeletét képezik az iflú alkotó munkásságának,csakúgy,mint a balatoni témálú képek.Véleménye szerint látszik rajtuk, hogy ízig-vérig balatoni alkotóművészről van szó,aki ismeri a víztükör és a táj minden rezdülését és játékát. Az utóbbiak kőzül szerinte kiemelkedik az egyedi perspektíva-ábrázolású és sajátos szín.és formavilágú Tihany-Sajkodi-öböl, de külön rámutatott az Imádság  a halászokért című alkotásra is, amely a egy vonyarcvashegyi ,szerencsés kimenetelű téli jéghalászat több évszázadod legendáját dolgozza fel. A Badacsonyi halászok  hátteréül a sokat csodált badacsonyi hegyek szolgálnak, a dekorativitást pedig a balatoni őszi körhalászat felülnézete biztosítja. A Szüretelők a közösség és a táj mozgalmas,izgalmas kapcsolatát és a naiv látásmódot sugározza felénk. A művészi életpálya eddigi egyik legkiemelkedőbb és leghitelesebb állomásának a Balatoni magány című olajfestményt tartja a mentor, hiszen a víztükrön magányosan meditáló halász már a felnőtt létre történő felkészülést, az önszemléletet és a filozófiai mélységet idézi fel.  A Modern Golgota már az anatómiai pontosság és a szürrealista látásmód jegyében született,,csakúgy, mint a kifejezetten a jubileumi kiállításra készült mozgalmas történelmi tabló,a Szent István Magyarországa.
       Zárásképpen külön rámutatott, hogy a műalkotások egyik legfontosabb sajátossága és feltétele az egyediség,azaz minden műalkotásnak legyen egy semmilyen, másikkal össze nem keverhető külön világa és formanyelve.Ferencnek már a legkorábbi alkotásait is ezek a vonások jellemezték,a legújabbaknál már ezek mellett a formai kifejezőkészség is tovább csiszolódott, a vászonfelület és az  olajfesték használata pedig a színek és az árnyalatok új dimenzióit nyitotta meg az alkotó előtt.