A Modern Golgota c. 24- önálló tárlatom és könyvbemutatóm a Veszprémi Érsekség Szaléziumának Galériájában

   A Modern Golgota c. 24. önálló tárlatom és könyvbemutatóm a Veszprémi Érsekség Szaléziumának Galériájában          

 2014 április 4-én, 17- órakor nyílt meg a Veszprémi Érsekség Szaléziumának Galériájában Modern
Golgota címmel a 24. önálló tárlatom Dr. Márfi Gyula Veszprémi Érsek védnökségével és köszöntőjével. A megnyitót részemről,részünkről nagy várakozás előzte meg, hiszen közvetlenül  a megnyitó után itt mutatta be Péntek Imre József Attila-és Radnóti.-díjas költő, a Pannon Tükör főszerkesztője, mentorom A színek bűvöletében című összefoglaló, színes, majd 80 oldalas kiadványomat, amely eddigi művészi pályafutásomat foglalja össze. Az európai és a magyar művészet történetében-tudomásom szerint-ilyen fiatalon, 15 évesen még senkinek sem jelent meg ekkora terjedelmű és színvonalú összefoglaló képzőművészeti képkatalógusa.A könyvet közvetlenül  I. Ferenc pápának ajánlottam, hiszen van nekünk egy nagy, közös példaképünk, örök mentorunk :Assziszi Szent Ferenc. Szent Ferenc tisztasága, nemes egyszerűsége, természetszeretete, a szegények elesettek iránti érzékenysége számomra is mindig  rendkívül rokonszenves volt, csakúgy, mint Szent Erzsébeté.Nem véletlen, hogy a kiadványomban központi szerep jut a  két róluk készült festményemnek: Szent Ferenc az állatoknak prédikál, Szent Erzsébet rózsacsodája.
     A könyvem négy részre tagolódik: az elsőben a korai gyermekkorom önfeledt alkotásai láthatók, a másodikban mese.és versillusztrációk, a harmadikban bibliai ihletésű képek, az utolsó részben pedig  a táj és a Balaton ihlette festményeim találhatóak, s majdnem 60 alkotásom díszíti  a kiadványt.A könyvben még Péntek Imre és Szemes Péter esszéit is olvashatják az érdeklődők, amelyekben  eddigi.művészi munkásságomat mutatják be és elemzik.De megtalálható még benne a művészi hitvallásom és további színes mellékletek és dokumentációk  is.
     A tárlatnyitót nagy érdeklődés előzte meg a médiák és a látogatók részéről is ,s a megjelenteknek Pálfalviné Ősze Judit, a Szaléziánum Igazgatója, a kiállítás kurátora mutatta be röviden az Érsek Atyát, Péntek Imrét és jómagamat .Dr. Márfi Gyula köszöntőjében kiemelte, hogy bibliai-vallásos témájú alkotásaim nem  a szokásos sablonokra és beidegződésekre épülnek, hanem újjá tudták értelmezni színvilágukat és látásmódjukat tekintve a biblia hagyományok képi megjelenítéseit. Megérintette az a hit,amely képeimből sugárzik. A festményeimen végigkövethető Jézus élete a születésétől egészen  a Golgotáig.Külön kiemelte a tájképeimet, melyeken álláspontja szerint a Isten teremtett világának csodálata
és szeretete érződik. Péntek Imre köszöntőjében elmondta, hogy őt elsősorban  a színek ragadták meg és az  a közvetlenség, ahogyan én azokat használom".Van valami fantázia ezekben  a képekben, amelyet az ember mindig megcsodál"-mondta alkotásaimat elemezve.Szerinte a gyermeki látásmódhoz hozzátartozik a játékosság, a környezet olykor mulatságos átrendezése is. Utána a 24. kiállításom címértelmezésével tiszteltem meg a megnyitó közönségét:
                                                       
                                                              Tisztelt Megjelentek!

    Köszöntöm a Modern Golgota című, 24-dik önálló tárlatom megnyitóján és A színek bűvöletében című, színes, összegző képzőművészeti kiadványom első, hivatalos bemutatóján a megjelenteket. Külön szeretettel köszöntöm Dr. Márfi Gyula Érsek Atyát és a Veszprémi Szaléziánum összes munkatársát és dolgozóját is, akiknek befogadó szeretete és munkája lehetővé tette ennek  a rendezvénynek  a megvalósulását.
   Miért is adtam a kiállításomnak  a Modern Golgota nevet? Azért, mert egyrészt közeleg a húsvét, amely nekünk, keresztényeknek a legnagyobb ünnepünk.Másrészt a közelmúltban fejeztem be a Modern Golgota II., Veronika kendője című festményemet, amely a Modern Golgota I. Jézus siratása című 2012-es munkám folytatása is egyúttal.
   Ugyanakkor e két alkotásom egy tervezett, 12 műből álló stáció-sorozat első alkotásainak is tekinthetőek. Jézus megfeszíttetett azon a bizonyos napon a gonosz és elvetemült emberek által a Golgotán, de szenvedése és kínhalála nem volt hiábavaló.Hiszen halálával megváltott bennünket, embereket a bűneinktől, s megadta az esélyt mindannyiunknak  az üdvözülésre, a feltámadásával pedig legyőzte a halált, a bűnt és a sötétséget. A Megváltó mindenkinek reményt és vigaszt nyújtott,hiszen elsőként a jobbján szenvedő lator követte őt a Mennyekbe.De a világ nagy részén-mint Jézus korában-még ma is a gonoszság és a sötétség uralkodik.Az igaz embereknek ma is végig kell járniuk sokszor a maguk Golgotáját, ha a jézusi értékek és meggyőződésük mentén akarják élni életüket! Ezért modern Jézus Golgotája ma is!Az értünk kínhalált halt Jézus keresztje a sorsunkat vállaló mindannyiunk közös, nagy keresztje is egyúttal.
  A reményt számomra, számunkra azonban Veronika odanyújtott kendője is hordozza!Bizonyítja, hogy a segíteni akarás, az együttérzés, a szánalom még a stáció szörnyű pillanataiban sem veszett ki az emberekből.A stoplámpa zöld színe azonban már a képen azt mutatja, hogy szabad utat kapott a bűn és az erőszak.A modern házak  a háttérben azt fejezik ki,hogy korunkban ugyanúgy megtörténhetnének a stációk, Jézus kínhalálának  a stációi, mint azon  a bizonyos napon Jeruzsálemben.Hiszen Jézus kínhalálával és feltámadásával csak az esélyt adta meg nekünk, embereknek az üdvözülésre.Ezzel az eséllyel ma is mindenki szabadon élhet! E két címadó alkotásom  ennek  a választásnak a fontosságára akarja felhívni  a figyelmet. Ugyanakkor festményeimmel megpróbáltam visszaadni valamit modern korunk húsvét-váró hangulatából is.
 
                                              Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

      Kedves gesztusként a könyvbemutató után- a hivatalos forgatókönyvön kívül-az Érsek Atya elszavalt nekünk részleteket Dsida Jenő Golgotán című költeményéből.Külön kiemelte, hogy Dsida Jenő is "csodagyermekként" kezdte-igen fiatalon, hozzám hasonlóan-költői-művészi pályafutását.Nekem nagy élmény és megtiszteltetés volt az Érsek Atyával és édesapámmal az a meghitt beszélgetés, amelyet hárman folytattunk a megnyitó és a könyvbemutató után a kiállítás helyszínén, ahol még egyszer áttekintettük  a tárlat anyagát.Ott szóba került Szent Ferenc és Szent Erzsébet önzetlen, szegények, elesettek iránti odaadása,példamutató karitatív tevékenységük, s az, hogy méltán lehetnének mai korunk példaképei.Persze újra szóba kerültek a színek és azok meghitt világa és kavalkádja.

                                                                                                                 Vollein Ferenc

                                                                       

Első külföldi kiállításom Unterwartban, Ausztriában 2014-ben

     2013. február 28-án, pénteken 18.30-kor nyílt Ausztriában, Unterwartban az UMIZ, tehát a Magyar Média-és Információs Központ Galériájában a 23-dik, Búcsú a gyermekkortól című önálló tárlatom. A rendezvény házigazdája Kelemen László, az UMIZ intézményvezetője volt,s a megnyitó helyszínét a korábbi Alsóőri Öreg Iskola biztosította.A kiállításomra mintegy 25 képemet vittünk ki, mintegy 10-et a korábbi, akvarell-tempera-tus technikával, illetve 15-öt a vászon-olaj eljárással készültek közül. A tárlatom központjában a címadó Búcsú a gyermekkortól című alkotásom állt,amelyen szürrealista montázs-technikával az eddigi életem legfontosabbnak tartott eseményeit igyekeztem ábrázolni a keresztelőmtől a jelenkorig. Négy hitvilág elemeit vegyítettem ebben a festményemben: az ősi magyart, a keresztényt, s a kínai és a germán- teuton mitológia részelemeit.A középpontban természetesen a művészet, a Balatonhoz fűződő ősi mondakörök és az alvilág pusztító démonai állnak, amelyekkel a jó sárkányon ülve Szent Mihályként felveszem a küzdelmet.A festményem felső részén helyezkednek el a jó, az alsó részén pedig pusztító, ártó világ képviselői.
A férfi és a női alvilági alakot áttételesen  elvont-és konkrét személyek felhasználásával mintáztam meg: azokról, akik már sok bánatot és keserűséget okoztak eddigi életemben nekem.Ha valaki vagy valakik mégis magukra ismernének,hát nyugodtan tegyék azt,de a művészi szabadság jegyében nekem is van jogom úgy és olyan környezetben ábrázolni őket, ahogy ők bántak egykoron velem.
   A megnyitó Kelemen László köszöntőjével kezdődött,majd Szalay Bobroviczky Vince, Magyarország Bécsi Nagykövete nevében Ágoston Andrea követségi titkár üdvözölte a rendezvényen megjelenteket.
Szemes Péter esztéta, a Pannon Tükör főszerkesztő-helyettese megnyitójában kiemelte eddigi művészi életutam jelentős állomásait, majd részletesen elemezte alkotásaim képi világát.A rendezvényt az Alsóőri Énekkar népdalai színesítették és tették gazdaggá .A köszöntők és a megnyitó elhangzása után megpróbáltam beavatni a megjelenteket  festményeim születésének rejtelmeibe:
     
                                             Tisztelt Egybegyűltek, tisztelt Közönség!

     Sok szeretettel köszöntöm a 23-dik, Búcsú a gyermekkortól című tárlatom megnyitóján a megjelenteket.Köszönöm, hogy Untarwart, azaz Alsóőr ad otthont első külföldi kiállításomnak itt Ausztriában, a Burgendlandban élő magyarság egyik legfontosabb kulturális fellegvárában.Engedjék meg, hogy néhány gondolat erejéig ismertessem Önökkel a legfontosabb, művészetről alkotott elképzeléseimet. Így talán Önökkel együtt közelebb juthatunk ahhoz a titokhoz, hogyan is születnek-így 15 évesként-először(közben) a fantáziámban, majd a ceruzám és az ecsetem alatt az alkotásaim.

    A festészet, a művészet számomra soha nem egyszerű időtöltést, hanem az igazi felfedezését, a világ újjáalkotását jelentette és jelenti. a színeken és a formákon keresztül.Tudom, így '"nagy kamaszként" egészen másképpen látom a világot, mint a felnőtt, úgynevezett "hivatásos képzőművészek", de ez így is van rendjén! Szerintem  a művészetet felfoghatjuk egyfajta játékként is, s ebben a játékban az én korosztályom miért ne lehetne legalább annyira jó, mint a felnőttek? MI ebben  az önfeledt játékban fedezzük fel igazán önmagunkat és a világot- s miért ne lehetne a mi játékunk magas színvonalú művészi játék? A hazai és a nemzetközi képzőművészeti életben eddig hány és hány alkotó próbált meg visszanyúlni korábbi gyermeki énjéhez ábrázolásmódban, világlátásban- és kifejezésmódjában, azaz újból "lemenni gyermekbe"! Egészen más azonban felnőttként a gyermeket utánozni, azaz gyermekként "jópofizni", s megint más műfaj gyermekként művészi alkotásokat létrehozni! Ezért véleményem szerint a művészetet, a festészetet nem sajátíthatja ki egyetlen kor-cél- és érdekcsoport sem! Természetesen a technikát, a kifejezési formákat mindenkinek el kell  sajátítania, aki erre a rögös útra lép, s ez a folyamat az életem, az életünk végéig tart.

    Nekem ezért a színek varázslatos világa az igazi otthonom. A színekkel, a formákkal bármit ki lehet fejezni, hiszen  a színeknek és árnyalataiknak önálló, önmagukon túlmutató jelentésük van! Persze a színek nem önmagukban, hanem egymásra hatásukban, kontrasztjaikban közvetítik a jelentésüket felénk. Azonban ezt mindig az adott témával összhangban és összefüggésükben teszik. Nekem  a Balaton hol kékes, zöldes vagy lilás, máskor meg sárgás, narancsos, szürkés. Egészen más arcát mutatja este vagy reggel, és egészen mást a tűző napsütésben, mást az örömömben, mást a bánatomban. Mást tavasszal, nyáron, ősszel és megint mást a télben. Soha nem azt próbáltam kifejezni a színekkel, amit egy színes fényképezőgéppel lehet rögzíteni,, hiszen a festészetnek nem is lehet ez soha a célja! Inkább azt, ahogyan én legbelül látom és érzékelem a színeken valamint a formákon keresztül  a világot.

   Az egyik korábbi mentorom szavait nagyon találónak érzem, aki a legelső balatonfüredi kiállításom megnyitóján a következőket mondta: nekem a "festészet a színekben való szabad lubickolást, a szabadságot, az alkotás örömét és az önmegvalósítást jelenti elsősorban."

    De én már nem is beszélek tovább festményeimről, beszéljenek inkább azok helyettem, Ezekkel  a gondolataimmal indítom útnak a Búcsú a gyermekkortól című 23. önálló tárlatomat.Egyúttal megkérném Önöket, tekintsük meg együtt a kiállításomat.

     Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

                                                                       Összeállította: Vollein Ferenc
                                                                           
                                                                             

                                          Búcsú a gyermekkortó l(2013) vászon-olaj, 100x80 cm

                     

Vollein Ferencet visszavárja Győr- a 22. önálló tárlata Győrben, a József Attila Művelődési Házban

                     A 22. önálló tárlatom Győrben, a József Attila Művelődési Házban


     2014. január 24-én, Győrben, a József Attila Művelődési Ház Galériájában nyílt meg 22. önálló tárlatom Színvarázslat címmel. Ez egy négy hónapos kiállítás-sorozat nyitó rendezvénye volt, amely 2014 júliusának elején ér véget a Veszprémi Érsekség Szaléziumának Galériájában Veszprémben. A tárlatról előzetesek jelentek a Győrplussz és a Kisalfőld című heti-és napilapokban is, s a zord idő ellenére  is mintegy 40-en jelentek meg a több mint egy hónapos tárlat megnyitóján.
     A kiállítás kurátorai Vargáné Emma , Benyik András és Bárány Zsolt,, az intézmény vezetői és munkatársai voltak, akik rendkívüli odafigyeléssel és tapasztalattal készítették elő és rendezték meg a tárlatot. Győr MJV Önkormányzata a legmagasabb szinten képviseltette magát, hiszen az önkormányzat nevében Rózsavölgyi László, Győr MJV Oktatási-, Kulturális-, Sport-és Turisztikai Bizottságának elnöke köszöntötte a megjelenteket Vargáné Emma bevezető szavai után:

                                    Tisztelt Egybegyűltek, kedves művészbarátok!


     Győr Megyei Jogú Város nevében szeretettel köszöntöm Önöket Vollein Ferenc Színvarázslat című önálló tárlatán. Vollein Ferenc fiatalsága és tehetsége elvitathatatlan, ifjúkora nem szégyen, ahogy a miénk sem érdem. Győrben pedig mindig örülünk a tehetséges fiataloknak!
    Ferenc olyan talentummal bír, ami nem tanítható. De ahogy Michalengelo mondja, aki festeni tud, az a legértékesebb kincs birtokába jutott.
    Ahogy végigtekintünk a műalkotások között,rögtön láthatjuk, hogy igazi értéket képviselnek.
Valahogy úgy képzelem a létrejöttüket, mint ahogy az igazgyöngy is születik, amikor egy idegen anyag hatására kínnal elkezdődik a gyöngy kialakulása. Lassan, keservesen, néha sértetten, de legbelül tudva, hogy a végeredmény egy különleges, megismételhetetlen csoda lesz.
    Vollein Ferenc művészete is egy csoda. Hiszen mi befogadók sokszor csak egy vonalig jutunk, azonban az igazi művészek meghúzzák azt a bizonyos második  vonalat, amitől jelentése lesz a festménynek. ezek az alkotások egyszerre egyediek és általánosak, a gyermeki és a felnőtt lét határán egyensúlyoznak.
    Örömmel támogattuk tehát a kiállítást, mert Győrben a minőség a mindennapjaink része.
Köszönöm, hogy elhozták nekünk ezeket a műveket, külön köszönöm a szervezők, a segítők lelkiismeretes munkáját.
   Kedves Ferenc, az Ön tehetségét Isten adta, kívánom, éljen vele sokáig mindannyiunk örömére.
 Önt és tárlatát Győr városa visszavárja.

                                             Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

   A köszöntő után a Kodály Zoltán Általános Iskola növendékei színesítették és tették még színvonalasabbá a megnyitót produkcióikkal: többek között Ravel Bolerójából és Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom..című költeményéből hallhattunk betéteket és részleteket. Eddigi művészeti  munkásságomat Szalai Zsolt író, költő, kritikus, az Amdroozia című irodalmi folyóirat főszerkesztő-helyettese foglalata össze rendkívül tartalmas és színvonalas megnyitójában. A megnyitó szövege megjelent teljes terjedelmében a fenti folyóirat legfrissebb, téli számában, Az Ambroozia Nyugat-Dunántúl egyik legjelentősebb irodalmi-kulturális-művészeti időszakos kiadványa.

                                                                           

Vollein Ferenc győri kiállítása elé

Egy fiatal művész kiállítása mindig kitüntetett esemény, azonban még különlegesebbé teszi ezt, ha egy nyolcadik osztályos, tizennégy éves fiatalember (immár több mint huszadik) önálló tárlatáról van szó. Vollein Ferenc gyermekként, kamaszként rendkívüli tehetséget, sőt érettséget mutat, magyarországi és nemzetközi elismerései, elnyert ösztöndíjai jól jelzik, hogy nem mindennapi pályakezdésről van szó. A mai kiállítás pedig annak a következő időszaknak az egyik első állomása, amikor is a tágabb otthonból elindulva, Zalaegerszeg, Keszthely, a Balaton környékének több települése után máshol is bemutatkozik, eddigi munkásságának legjavát tárva a közönség elé. Számára, mint ahogy minden kiállító művész számára a kiállítás, a művek közönség elé tárása új tapasztalatok szerzését is jelenti, hiszen nemcsak az alkotás, vagy az azt megelőző folyamat bír jelentőséggel, hanem a bemutatás is. Ezáltal válik a festmény valóban műalkotássá, tehát a közönség visszajelzései is sokat segíthetnek, nagyban befolyásolhatják a művészi pálya további alakulását.

Úgy gondolom, hogy Vollein Ferencnek fiatal kora ellenére nem lehet oka kételkedni abban, hogy jó úton jár, a dicséretek, bíztatások, segítő kritikák további fejlődésre ösztönzik majd. Kiemelendőnek tartom, hogy nem művészeti képzésben, hanem magánúton, jó mesterektől, Budaházi Tibortól, Karner Lászlótól, Németh Miklóstól, vagy éppen Péntek Imre költőtől – tanulja azt, ami a művészetből tanulható, és ez talán elég garancia arra, hogy folyamatosan építkező, önmagát, festészetét kényszerektől mentesen építeni tudó művésszé váljon, akiben persze megvan a természetes nyitottság. A rácsodálkozás, a megismerés vágya és a kifejezés őszintesége motiválja, megragadni és megkomponálni az embert körbevevő és orientáló közeget, legyen az a Balaton-felvidéki táj, vagy a hit, az értékek jelentette szellemi valóság.

Ha már Szemes Péter esztéta, Ferenc egyik mentora az otthon, Zalaegerszeg, illetve a Balaton-felvidék kapcsán Heideggert idézve a benne-létről beszélt, érdemes Heidegger egyik tanítványát Gadamert is idecitálni, hiszen az alkotó Gadamerhez hasonlóan a játékhoz hasonlítja a művészetet. A művészet valóban egyfajta játék, de valójában a játék játszatja a játékosokat. A művészt és a befogadót is. A műalkotás saját világába látszólag két oldalról lépnek be, a művész a kifejezés vágya felől, a befogadó az előtte álló kép szemlélése felől, de valójában mindkettő intenciója az élet, a lét megélése-megértése, úgy, ahogy az a műalkotásban, az alkotás és az értelmezés folyamatában feltárul.

Vollein Ferenc képei kapcsán színvarázslatról beszélünk, a színek vonnak be minket ebbe a játékba. A sárgák, a zöldek, a kékek.  Az intenzív koloritás, a színek expresszív alkalmazása a képeken való elidőzésre késztetnek, révült szemtáncra, a szem szinte ugrál az elkülönült formákon. A kontrasztok kommunikálnak egymással, a képek néha lazán kapcsolódó részei is az összetartozást, a figyelem mindent összekapcsolni vágyó aktivitását kényszerítik ki. A mozgalmasság intenciójában az élet változatossága, gazdagsága, az alapvető teljesség vágya sejthető. A még gyermeki, de mégis művészien naiv látásmód mellett – éppen a színekben, illetve kompozíciókban, a formai kidolgozottságban – már tetten érhető az érettség, a felnőtté válás, a fenyegetettség, a veszteség megtapasztalt, vagy csak sejtett tragikuma. De persze láthatjuk az örömben, elragadtatottságban, rácsodálkozásban való szétszóródást, az élet szépségének, fenségességének kimondani akarását is.

A meghívón is szereplő, Viharban című kép jól jelzi azt az állomást, ahol Vollein Ferenc éppen tart. Több tájképén, de a más témájú alkotásain is észrevehető a mind inkább erősödő allegorikus jelleg, tudatos szimbólumhasználat. A felnőttkor küszöbéhez közel egyre fontosabbá válik az értékek, a biztonság keresése, a hagyomány tisztelete. Ugyanakkor az útnak indító példaképek, mesterek, tanárok követésén túl a saját, a felvállalt felelősség felismerése is megjelenik.

Az idős férfi és a három gyerek a vihar elől húzzák partra a vitorlást. Együtt küzdenek, mégis a felnőtt, tapasztalata, felelőssége okán is elől, mintegy vezetve, irányítva húzza a biztonságot jelentő partra a hajót, míg a fiúk mögötte, hátulról igyekeznek azt a szárazföldre tolni. Látják a feladatot, a példát, segítenek és tanulnak. Közösen tolják, ha nem is a szekeret, de a vitorlást. Előre a jövőbe. Az életet is szimbolizáló hajóval küszködő alakok ugyanakkor az élet nehézségein, viharain való túljutást is példázzák, egy életre szóló feladatként jelenítve meg a kitűzött cél elérését.  A hullámzó Balaton, az ég vagy éppen a megóvni vágyott vitorlás színeiben is felfokozott érzelmek fejeződnek ki.

Az értékek keresése több más képen is nyilvánvaló, különösen a bibliai-keresztény mitológiából merítő, illetve a magyar történelmi tematikájú festmények esetében, így a szárnyas oltár, vagy a Szent István Magyarországa című képeken is jól érezhető a hagyománytisztelet, illetve a megértett, sajáttá tett értékek fontosságának hangsúlyozása.

Több hagyományból is építkezik ez a művészet. Látásmódjában ott van a naiv festészet eredeti, tiszta őszintesége, amely nem tanult, vagy újra ellesett, a hozzá való visszatérést tudatosan alkalmazó gesztus, mint pl. Gauginnél, nála ez a gyermeki, kamasz létből, látásmódból természetesen következő technika. Másfelől nyilvánvaló a középkori ikonfestészet példája, de a szürrealizmus is érezhetően hatást gyakorolt Ferencre, még ha előbbi merevsége, utóbbi elvontsága nem is érezhető. És persze szó nincs valamiféle posztmodern eklektikáról, pláne nem a mesterek, elődök előtti tisztelgésről, hommage-okról, a művészet technikai oldalának elsajátítása közbeni reprodukció-féleségekről. Eredetiségre törekvő, saját formanyelvét folyamatosan alakító fiatal művész. A központi kompozícióelemeket naturalisztikusan, életszerű módon, míg a hátteret stilizáltan, részletesen, ugyanakkor meseszerűen kidolgozva jeleníti meg. Az ecsetkezelés során meghagyja az eszköz által létrehozott rusztikus felületeket, ezáltal a képek vibrálóak, élettel teliek lesznek.

Egyik méltatójának, Weiner Sennyei Tibornak igaza van, hogy az ember a felnőttkorba érve általában elfelejti, vagy elnyomja magában az alkotás ösztönös, gyermeki késztetését, sőt látásmódja is lekorlátozódik a mindennapok monotonitásában. Egy kiállítás, különösen a mostani emlékeztet bennünket és igényt támaszt arra, hogy felismerésekre jussunk, hogy otthon legyünk a minket körülvevő fizikai és szellemi térben, hogy az élet színekkel teli nagyszerű bonyolultságát szemlélni tudjuk, és gyönyörködjünk benne. Mint ezekben a képekben.

A megnyitó utáni pillanatok: Szalai Zsolt író, költő. kritikus, jómagam és Győr MJV Önkormányzata nevében Rózsavölgyi László bizottsági elnök

Vollein Ferenc Fényfürdőzők.c. 21. önálló tárlata Keszthelyen, a Balaton Színház Básti termében

   

    Gyakorlatilag majdnem három és fél éve, tehát 2010 tavaszán Keszthelyen, a Balaton Színház Básti termében az Ablak a világra című harmadik önálló tárlatával indult Vollein Ferenc  tüneményes művészi pályafutása. Az akkori kiállítás anyaga a gyermeki szürrealizmus ösztönös jegyeit hordozta magán, de az akkori megnyitóban Preisz Judit külön kiemelte a mesteri színkezelés és a kreativitás különösen magas színvonalát.Külön érdekessége volt az akkori megnyitónak, hogy akkor  -tehát közvetlenül a pályakezdéskor- Keszthely Város Önkormányzata  a legmagasabb szinten   képviseltette  magát.
      Az akkori tárlatot -szinte változtatás nélkül -Balatonfüreden. a Kisfaludy Galériában lehetett viszontlátni, s a tárlatról szerzett művészi benyomásai alapján tette közzé Weiner Sennyey Tibor- író. költő. publicista, az Irodalmi Jelen című országos művészeti és kulturális folyóirat akkori művészeti szerkesztője- a Vollein Ferenc Balatonfüreden című művészeti esszéjét az általa szerkesztett folyóirat hasábjain . A gyermekművész megnevezést és kifejezést is ő használta először Ferenc művészetének azonosításaként.
     A tárlatot újbóli megrendezését három és fél év után több dolog is indokolta. Egyrészt a már országosan és nemzetközileg is ismert és elismert ifjú alkotóművész már huzamosabb ideje Keszthely közvetlen szomszédságában, Vonyarcvashegyen él és alkot, s tavaly nyáron ott avatta fel Péntek Imre mentor, a Pannon Tükör főszerkesztője a műtermét. Másrészt az egykori tárlat teljes anyaga 2013 szeptemberére  kicserélődött. De ez természetesen nem pusztán technikai cserét jelentett és jelent, mielőtt ezt egy "szakavatott hozzászóló" próbálná valahol és valamikor végérvényes igazságként a hallgatósága felé sugallni, hanem a művészi ábrázolásmód,  technika és világlátás tehát a művészi repertoár teljes megújítását is. Hiszen a tárlat viselhette volna a Búcsú a gyermekkortól vagy akár Az elsüllyedt gyermekkor címet is,mert a tárlaton kiállított alkotások már a és gyermekkor és a felnőtt lét kezdetének a határán születtek, s magukon viselik a művészi útkeresésre és a megújulásra, változtatásra való törekvés minden jegyét , jellegzetességét és vonásait is
     A tárlat művészeti kurátora Bor Zsuzsanna volt, s a kiállított 22 alkotást irányításával szerencsés tematikus és időrendi sorrendben helyezték el, középen a címadó festménnyel, a Fényfürdőzőkkel. A kiállításon főleg a 2012-és 2013-ban készített, nagyobb méretű (100x70 cm), vászon-olaj technikával készült alkotások szerepeltek (22 db.) A korábbi, hagyományos, tempera-aquarell technikát mindösszesen három alkotás reprezentálta( A Szent Család, Menekülés Egyiptomba, Viharra készülődve( Tihany-Sajkodi-öböl) A megnyitón többek között megjelentek  a Zalai Hírlap,a Keszthely TV, a Szuperinfo képviselői és a Pannon Tükör főszerkesztője, Péntek Imre József Attila-díjas költő , Csengei Ágota, a Goldmark Károly Művelődési Központ Igazgatója is, valamint természetesen a kiállítás művészi kurátora, Bor Zsuzsanna . A tárlatot Szemes Péter esztéta, a Pannon Tükör főszerkesztő-helyettese nyitotta meg.

Vollein Ferenc Fényfürdőzők című kiállítása

(Keszthely, Balaton Színház, 2013. szeptember 5. 17.00)

Tisztelt Igazgató Asszony, Hölgyeim és Uraim!

Vásáry Tamás, a csodagyerekként indult, nemzetközi hírű karmester és zongoraművész azt nyilatkozta egy vele készült interjúban, hogy „a tehetség, s még a szorgalom is nem több, mint egy zseton, amivel játszani megyünk. Ha szerencsénk van jókor lenni jó helyen, akkor nyerünk.” Nos, úgy vélem, Ferenc jókor volt jó helyen, amit az is igazol, hogy felfigyelt rá a MOL Új Európa Alapítványa és legifjabbként immár második esztendeje nyerte el Zalaegerszeg MJV Művészeti Ösztöndíját, ma pedig már 21. önálló kiállításával találkozhat a művészetkedvelő közönség. Persze Ferenc sikereihez az ő nagy szorgalommal, ihletettséggel és kivételes tehetséggel végzett munkája mellett jelentős mértékben hozzájárult édesapja támogató szeretete és a jól megválasztott mentortanárok – Budaházi Tibor, Karner László és Németh Miklós – a mesterségbeli tudást megerősítő segítsége is.

S mindezek eredményeként ma ő, a képei és mi is jó helyen vagyunk, itt a keszthelyi Balaton Színházban és bizonyos vagyok benne, hogy a 21-es szám – a középkori számmisztika szerint az embert jelző 7-es találkozása a szellemiséget jelképező, isteni karaktert hordozó 3-assal – mindannyiunk számára szerencsés lesz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A tárlat címe: Fényfürdőzők hármas viszonyrendszert implikál – ennek legszebb példája az idei esztendőben készült címadó alkotás. A fény, mint fentről leáradó, világosságot hozó jótékony sugár, mely a skolasztika misztikusaitól, Hugo de San Victortól, vagy Robert Grossetestetől, akik számára a szépség hordozója volt, egészen a modern teológiáig, Teilhard de Chardinig, aki az ember folytonos fény felé emelkedését hangsúlyozza, fontos isteni szimbólum, találkozik itt a benne megfürdetett, aranyba vont tájjal és megezüstözött tóval, valamint a látványt – Caspar David Friedrich képeihez hasonlóan – nekünk háttal szemlélő, egymást átölelő emberpárral és lábuknál ülő gyermekükkel, akik nyilvánvalóan a Szent Család analogonjai. Az ember panteisztikus összefonódása az isteni jelenlétet hordozó Természettel. Nem véletlenül ez lett a kiállítás kulcsképe, hiszen annak legjellegzetesebb motívumai mind fellelhetők benne.

Természetszerűleg a szakrális jelleg határozza meg az Újszövetségi Szentírásból merítő alkotásokat is. A „korai”, csillaggal telehintett ég alatt, aranyszalmára állított, állatoktól körülvett bölcsőben mosolygó kisdedet és az őt dajkáló szülőket ábrázoló Szent Családot, vagy a háttér kidolgozásában már rendkívüli érettséget mutató Menekülés Egyiptomba című művet. E témát munkálja tovább, teljesíti ki az a triptichon, melyet itt, Keszthelyen láthatott először a közönség 2012 adventjében. Az angyali üdvözlet, a Pásztorok imádása és a Háromkirályok útja Betlehembe hármas nemcsak élénk színeivel gyönyörködteti a szemet és témaválasztásával emeli meg lelkünket, de elrendezettségében, megformáltságában is méltó folytatása az egyetemes és magyar naiv festészet legszebb hagyományainak (Henri Rousseau-tól egészen a muravidéki Göncz Jánosig). A Modern Golgota fehér fejkendős asszonyai pedig mintha nemcsak a lila keresztfán függő Krisztust, de a háttér urbanizált világával elvesző régi, forrástiszta népi örökséget is elsiratnák. Ez a munka egyébként Ferenc újabb, az absztrakt ábrázolásmódot, a felerősített szimbólumhasználatot preferáló festményeivel mutat már rokonságot.

Fontos kiemelni a fiatal alkotó szentek élete, csodatételei ihlette képeit is. A Mont-Saint-Michel a dagálykor szigetté váló, a Világörökség részét képező, francia bencés kolostor valósághű építménye felett a névadó, Szent Mihály arkangyal és a Mennyei Seregek a sárkány alakjában megjelenő Sátánnal és a Bosch torz teremtményeit idéző pokolbeli lényekkel vívott harcát mutatja be. A mű jelképisége szintén középkori – s a misztériumszínpadok hármas tagolását juttathatja eszünkbe –: a középponti templom az emberi lélek, melyért a nézői bal képmezejéből támadó örök Gonosz és a jobbról győzedelmesen előrenyomuló Jó vívja végeérhetetlen harcát. E tekintetben az alkotás érdekes pandantja a vonyarci Szent Mihály-dombon álló kápolna pünkösdi ünnepét, idilli békéjét festő mű.

Az újabb alkotások között ide kapcsolódóan az Árpád-ház két szentje is megjelenik. A Szent István Magyarországa, a templomépítő, állam- és egyházszervező, ellenségein Isten és a lovagjai segítségével úrrá levő, ugyanakkor kitárt karjaival áldást osztó és mindenkit befogadó központi alakja patrónánk, Szűz Mária figyelmétől övezve, szoborszerűen magaslik népe fölé. Úgy vélem, szép és világos üzenet ez egy fiatal művésztől, egy a jövőbe igaz hittel és tiszta szívvel tekintő nyolcadikos diáktól – minden, az istváni örökséget büszkén vállaló, jóérzésű magyar ember nevében – a hazánkat, nemzetünket és hagyományainkat megcsúfoló, liberális maszlag ellenében. A másik mű: a Szent Erzsébet rózsacsodája pedig a szegények gondviselőjének reneszánsz mestereket megidéző apoteózisa.

S közvetve e kis magyar panteonba, melynek Ferenc immár mind több darabját is elkészítette (például Mindszenty Józsefről), illeszkedik A kalapos Deák Ferenc – a haza bölcse és Zala büszkesége – képe is.

A zalai szín, a couleur locale,  emellett a táj és a Heidegger szavával: „belévetett” ember kapcsolata által is jelen van. A Balaton vonzásában felnövekvő, élő alkotótól itt, a Balaton fővárosában külön öröm, hogy ezúttal 9 pannon tengeri munkát is láthatunk. A már említett Pünkösd a Szent-Mihály dombon mellett a kis halászkápolnához, annak mitológiájához – mint tudjuk, a legenda szerint 1729-ben építtette 40 halász hálából megmenekülésükért a pusztító viharból – kapcsolódik az Imádság a halászokért című, ugyancsak a naiv festészet legjavát idéző kép. S a vízi emberek napi elfoglaltsága, az öbölbeli hálóhúzás – immár vidám, közösségi munkaként – megjelenik a Badacsonyi halászokon is.

Az újabban készült, szintén rendkívül érett képi világú Balatoni vihar Chagall-i figurái éppen legfőbb kincsüket, csónakjukat húzzák partra a színében az éggel egybemosódott vízből, a Hazafelén napszentületbe merült ladikos evez, a Balatoni magányon fáradt lovas baktat haza, míg a Viharra készülődvén már csendes a Tihany-Sajkodi-öböl (Illyés Gyula és Németh László kedves helye), a Keszthelyi télen pedig már korcsolyázók, fakutyázók veszik birtokba újra a jéggé vált tavat.

A modern Mosztár – a Viharra készülődvénhez hasonlóan – látható emberi jelenlét nélküli szép tájkép a sokat szenvedett városról, középpontjában a Neretván átívelő Öreg-híddal, az idén keletkezett Önarckép mandulafákkalon pedig a virágba boruló Természetben maga az alkotó is megjelenik, derűsen, mosolygósan.

Én Ferencnek azt kívánom, hogy sokáig őrizze még ezt a derűt és mosolyt, fessen még számtalan képet önmaga és mindannyiunk örömére, gazdagítsa tovább megyénk képzőművészeti életét és sokszor állítson még ki itt Keszthelyen, ebben a nagyszerű városban, ebben a nagyszerű intézményben! Igazolva Ottlik Géza szavait, miszerint a művészet nem más, mint „az angyalok összeesküvése a világ feje fölött”.