Gyakorlatilag majdnem három és fél éve, tehát 2010 tavaszán Keszthelyen, a Balaton Színház Básti termében az Ablak a világra című harmadik önálló tárlatával indult Vollein Ferenc tüneményes művészi pályafutása. Az akkori kiállítás anyaga a gyermeki szürrealizmus ösztönös jegyeit hordozta magán, de az akkori megnyitóban Preisz Judit külön kiemelte a mesteri színkezelés és a kreativitás különösen magas színvonalát.Külön érdekessége volt az akkori megnyitónak, hogy akkor -tehát közvetlenül a pályakezdéskor- Keszthely Város Önkormányzata a legmagasabb szinten képviseltette magát.
Az akkori tárlatot -szinte változtatás nélkül -Balatonfüreden. a Kisfaludy Galériában lehetett viszontlátni, s a tárlatról szerzett művészi benyomásai alapján tette közzé Weiner Sennyey Tibor- író. költő. publicista, az Irodalmi Jelen című országos művészeti és kulturális folyóirat akkori művészeti szerkesztője- a Vollein Ferenc Balatonfüreden című művészeti esszéjét az általa szerkesztett folyóirat hasábjain . A gyermekművész megnevezést és kifejezést is ő használta először Ferenc művészetének azonosításaként.
A tárlatot újbóli megrendezését három és fél év után több dolog is indokolta. Egyrészt a már országosan és nemzetközileg is ismert és elismert ifjú alkotóművész már huzamosabb ideje Keszthely közvetlen szomszédságában, Vonyarcvashegyen él és alkot, s tavaly nyáron ott avatta fel Péntek Imre mentor, a Pannon Tükör főszerkesztője a műtermét. Másrészt az egykori tárlat teljes anyaga 2013 szeptemberére kicserélődött. De ez természetesen nem pusztán technikai cserét jelentett és jelent, mielőtt ezt egy "szakavatott hozzászóló" próbálná valahol és valamikor végérvényes igazságként a hallgatósága felé sugallni, hanem a művészi ábrázolásmód, technika és világlátás tehát a művészi repertoár teljes megújítását is. Hiszen a tárlat viselhette volna a Búcsú a gyermekkortól vagy akár Az elsüllyedt gyermekkor címet is,mert a tárlaton kiállított alkotások már a és gyermekkor és a felnőtt lét kezdetének a határán születtek, s magukon viselik a művészi útkeresésre és a megújulásra, változtatásra való törekvés minden jegyét , jellegzetességét és vonásait is
A tárlat művészeti kurátora Bor Zsuzsanna volt, s a kiállított 22 alkotást irányításával szerencsés tematikus és időrendi sorrendben helyezték el, középen a címadó festménnyel, a Fényfürdőzőkkel. A kiállításon főleg a 2012-és 2013-ban készített, nagyobb méretű (100x70 cm), vászon-olaj technikával készült alkotások szerepeltek (22 db.) A korábbi, hagyományos, tempera-aquarell technikát mindösszesen három alkotás reprezentálta( A Szent Család, Menekülés Egyiptomba, Viharra készülődve( Tihany-Sajkodi-öböl) A megnyitón többek között megjelentek a Zalai Hírlap,a Keszthely TV, a Szuperinfo képviselői és a Pannon Tükör főszerkesztője, Péntek Imre József Attila-díjas költő , Csengei Ágota, a Goldmark Károly Művelődési Központ Igazgatója is, valamint természetesen a kiállítás művészi kurátora, Bor Zsuzsanna . A tárlatot Szemes Péter esztéta, a Pannon Tükör főszerkesztő-helyettese nyitotta meg.
Vollein Ferenc Fényfürdőzők című
kiállítása
(Keszthely, Balaton Színház, 2013. szeptember 5.
17.00)
Tisztelt Igazgató Asszony,
Hölgyeim és Uraim!
Vásáry
Tamás, a csodagyerekként indult, nemzetközi hírű karmester és zongoraművész azt
nyilatkozta egy vele készült interjúban, hogy „a tehetség, s még a szorgalom is
nem több, mint egy zseton, amivel játszani megyünk. Ha szerencsénk van jókor
lenni jó helyen, akkor nyerünk.” Nos, úgy vélem, Ferenc jókor volt jó helyen,
amit az is igazol, hogy felfigyelt rá a MOL Új Európa Alapítványa és
legifjabbként immár második esztendeje nyerte el Zalaegerszeg MJV Művészeti
Ösztöndíját, ma pedig már 21. önálló kiállításával találkozhat a
művészetkedvelő közönség. Persze Ferenc sikereihez az ő nagy szorgalommal,
ihletettséggel és kivételes tehetséggel végzett munkája mellett jelentős
mértékben hozzájárult édesapja támogató szeretete és a jól megválasztott
mentortanárok – Budaházi Tibor, Karner László és Németh Miklós – a
mesterségbeli tudást megerősítő segítsége is.
S
mindezek eredményeként ma ő, a képei és mi is jó helyen vagyunk, itt a
keszthelyi Balaton Színházban és bizonyos vagyok benne, hogy a 21-es szám – a
középkori számmisztika szerint az embert jelző 7-es találkozása a szellemiséget
jelképező, isteni karaktert hordozó 3-assal – mindannyiunk számára szerencsés
lesz.
Tisztelt
Hölgyeim és Uraim!
A
tárlat címe: Fényfürdőzők hármas viszonyrendszert implikál – ennek legszebb
példája az idei esztendőben készült címadó alkotás. A fény, mint fentről
leáradó, világosságot hozó jótékony sugár, mely a skolasztika misztikusaitól,
Hugo de San Victortól, vagy Robert Grossetestetől, akik számára a szépség
hordozója volt, egészen a modern teológiáig, Teilhard de Chardinig, aki az
ember folytonos fény felé emelkedését hangsúlyozza, fontos isteni szimbólum,
találkozik itt a benne megfürdetett, aranyba vont tájjal és megezüstözött
tóval, valamint a látványt – Caspar David Friedrich képeihez hasonlóan – nekünk
háttal szemlélő, egymást átölelő emberpárral és lábuknál ülő gyermekükkel, akik
nyilvánvalóan a Szent Család analogonjai. Az ember panteisztikus összefonódása
az isteni jelenlétet hordozó Természettel. Nem véletlenül ez lett a kiállítás
kulcsképe, hiszen annak legjellegzetesebb motívumai mind fellelhetők benne.
Természetszerűleg
a szakrális jelleg határozza meg az Újszövetségi Szentírásból merítő
alkotásokat is. A „korai”, csillaggal telehintett ég alatt, aranyszalmára
állított, állatoktól körülvett bölcsőben mosolygó kisdedet és az őt dajkáló
szülőket ábrázoló Szent Családot, vagy a háttér kidolgozásában már rendkívüli
érettséget mutató Menekülés Egyiptomba című művet. E témát munkálja tovább,
teljesíti ki az a triptichon, melyet itt, Keszthelyen láthatott először a
közönség 2012 adventjében. Az angyali üdvözlet, a Pásztorok imádása és a
Háromkirályok útja Betlehembe hármas nemcsak élénk színeivel gyönyörködteti a
szemet és témaválasztásával emeli meg lelkünket, de elrendezettségében,
megformáltságában is méltó folytatása az egyetemes és magyar naiv festészet
legszebb hagyományainak (Henri Rousseau-tól egészen a muravidéki Göncz
Jánosig). A Modern Golgota fehér fejkendős asszonyai pedig mintha nemcsak a
lila keresztfán függő Krisztust, de a háttér urbanizált világával elvesző régi,
forrástiszta népi örökséget is elsiratnák. Ez a munka egyébként Ferenc újabb,
az absztrakt ábrázolásmódot, a felerősített szimbólumhasználatot preferáló
festményeivel mutat már rokonságot.
Fontos
kiemelni a fiatal alkotó szentek élete, csodatételei ihlette képeit is. A
Mont-Saint-Michel a dagálykor szigetté váló, a Világörökség részét képező,
francia bencés kolostor valósághű építménye felett a névadó, Szent Mihály
arkangyal és a Mennyei Seregek a sárkány alakjában megjelenő Sátánnal és a
Bosch torz teremtményeit idéző pokolbeli lényekkel vívott harcát mutatja be. A
mű jelképisége szintén középkori – s a misztériumszínpadok hármas tagolását
juttathatja eszünkbe –: a középponti templom az emberi lélek, melyért a nézői
bal képmezejéből támadó örök Gonosz és a jobbról győzedelmesen előrenyomuló Jó
vívja végeérhetetlen harcát. E tekintetben az alkotás érdekes pandantja a
vonyarci Szent Mihály-dombon álló kápolna pünkösdi ünnepét, idilli békéjét
festő mű.
Az
újabb alkotások között ide kapcsolódóan az Árpád-ház két szentje is megjelenik.
A Szent István Magyarországa, a templomépítő, állam- és egyházszervező,
ellenségein Isten és a lovagjai segítségével úrrá levő, ugyanakkor kitárt
karjaival áldást osztó és mindenkit befogadó központi alakja patrónánk, Szűz
Mária figyelmétől övezve, szoborszerűen magaslik népe fölé. Úgy vélem, szép és
világos üzenet ez egy fiatal művésztől, egy a jövőbe igaz hittel és tiszta
szívvel tekintő nyolcadikos diáktól – minden, az istváni örökséget büszkén
vállaló, jóérzésű magyar ember nevében – a hazánkat, nemzetünket és
hagyományainkat megcsúfoló, liberális maszlag ellenében. A másik mű: a Szent
Erzsébet rózsacsodája pedig a szegények gondviselőjének reneszánsz mestereket
megidéző apoteózisa.
S
közvetve e kis magyar panteonba, melynek Ferenc immár mind több darabját is
elkészítette (például Mindszenty Józsefről), illeszkedik A kalapos Deák Ferenc
– a haza bölcse és Zala büszkesége – képe is.
A
zalai szín, a couleur locale, emellett
a táj és a Heidegger szavával: „belévetett” ember kapcsolata által is jelen
van. A Balaton vonzásában felnövekvő, élő alkotótól itt, a Balaton fővárosában
külön öröm, hogy ezúttal 9 pannon tengeri munkát is láthatunk. A már említett
Pünkösd a Szent-Mihály dombon mellett a kis halászkápolnához, annak
mitológiájához – mint tudjuk, a legenda szerint 1729-ben építtette 40 halász
hálából megmenekülésükért a pusztító viharból – kapcsolódik az Imádság a
halászokért című, ugyancsak a naiv festészet legjavát idéző kép. S a vízi
emberek napi elfoglaltsága, az öbölbeli hálóhúzás – immár vidám, közösségi
munkaként – megjelenik a Badacsonyi halászokon is.
Az
újabban készült, szintén rendkívül érett képi világú Balatoni vihar Chagall-i
figurái éppen legfőbb kincsüket, csónakjukat húzzák partra a színében az éggel
egybemosódott vízből, a Hazafelén napszentületbe merült ladikos evez, a
Balatoni magányon fáradt lovas baktat haza, míg a Viharra készülődvén már csendes
a Tihany-Sajkodi-öböl (Illyés Gyula és Németh László kedves helye), a
Keszthelyi télen pedig már korcsolyázók, fakutyázók veszik birtokba újra a
jéggé vált tavat.
A
modern Mosztár – a Viharra készülődvénhez hasonlóan – látható emberi jelenlét
nélküli szép tájkép a sokat szenvedett városról, középpontjában a Neretván
átívelő Öreg-híddal, az idén keletkezett Önarckép mandulafákkalon pedig a
virágba boruló Természetben maga az alkotó is megjelenik, derűsen, mosolygósan.
Én
Ferencnek azt kívánom, hogy sokáig őrizze még ezt a derűt és mosolyt, fessen
még számtalan képet önmaga és mindannyiunk örömére, gazdagítsa tovább megyénk
képzőművészeti életét és sokszor állítson még ki itt Keszthelyen, ebben a
nagyszerű városban, ebben a nagyszerű intézményben! Igazolva Ottlik Géza
szavait, miszerint a művészet nem más, mint „az angyalok összeesküvése a világ
feje fölött”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése