2014. január 24-én, Győrben, a József Attila Művelődési Ház Galériájában nyílt meg 22. önálló tárlatom Színvarázslat címmel. Ez egy négy hónapos kiállítás-sorozat nyitó rendezvénye volt, amely 2014 júliusának elején ér véget a Veszprémi Érsekség Szaléziumának Galériájában Veszprémben. A tárlatról előzetesek jelentek a Győrplussz és a Kisalfőld című heti-és napilapokban is, s a zord idő ellenére is mintegy 40-en jelentek meg a több mint egy hónapos tárlat megnyitóján.
A kiállítás kurátorai Vargáné Emma , Benyik András és Bárány Zsolt,, az intézmény vezetői és munkatársai voltak, akik rendkívüli odafigyeléssel és tapasztalattal készítették elő és rendezték meg a tárlatot. Győr MJV Önkormányzata a legmagasabb szinten képviseltette magát, hiszen az önkormányzat nevében Rózsavölgyi László, Győr MJV Oktatási-, Kulturális-, Sport-és Turisztikai Bizottságának elnöke köszöntötte a megjelenteket Vargáné Emma bevezető szavai után:
Tisztelt Egybegyűltek, kedves művészbarátok!
Győr Megyei Jogú Város nevében szeretettel köszöntöm Önöket Vollein Ferenc Színvarázslat című önálló tárlatán. Vollein Ferenc fiatalsága és tehetsége elvitathatatlan, ifjúkora nem szégyen, ahogy a miénk sem érdem. Győrben pedig mindig örülünk a tehetséges fiataloknak!
Ferenc olyan talentummal bír, ami nem tanítható. De ahogy Michalengelo mondja, aki festeni tud, az a legértékesebb kincs birtokába jutott.
Ahogy végigtekintünk a műalkotások között,rögtön láthatjuk, hogy igazi értéket képviselnek.
Valahogy úgy képzelem a létrejöttüket, mint ahogy az igazgyöngy is születik, amikor egy idegen anyag hatására kínnal elkezdődik a gyöngy kialakulása. Lassan, keservesen, néha sértetten, de legbelül tudva, hogy a végeredmény egy különleges, megismételhetetlen csoda lesz.
Vollein Ferenc művészete is egy csoda. Hiszen mi befogadók sokszor csak egy vonalig jutunk, azonban az igazi művészek meghúzzák azt a bizonyos második vonalat, amitől jelentése lesz a festménynek. ezek az alkotások egyszerre egyediek és általánosak, a gyermeki és a felnőtt lét határán egyensúlyoznak.
Örömmel támogattuk tehát a kiállítást, mert Győrben a minőség a mindennapjaink része.
Köszönöm, hogy elhozták nekünk ezeket a műveket, külön köszönöm a szervezők, a segítők lelkiismeretes munkáját.
Kedves Ferenc, az Ön tehetségét Isten adta, kívánom, éljen vele sokáig mindannyiunk örömére.
Önt és tárlatát Győr városa visszavárja.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
A köszöntő után a Kodály Zoltán Általános Iskola növendékei színesítették és tették még színvonalasabbá a megnyitót produkcióikkal: többek között Ravel Bolerójából és Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom..című költeményéből hallhattunk betéteket és részleteket. Eddigi művészeti munkásságomat Szalai Zsolt író, költő, kritikus, az Amdroozia című irodalmi folyóirat főszerkesztő-helyettese foglalata össze rendkívül tartalmas és színvonalas megnyitójában. A megnyitó szövege megjelent teljes terjedelmében a fenti folyóirat legfrissebb, téli számában, Az Ambroozia Nyugat-Dunántúl egyik legjelentősebb irodalmi-kulturális-művészeti időszakos kiadványa.
Vollein Ferenc győri kiállítása elé
Egy fiatal művész
kiállítása mindig kitüntetett esemény, azonban még különlegesebbé teszi ezt, ha
egy nyolcadik osztályos, tizennégy éves fiatalember (immár több mint huszadik)
önálló tárlatáról van szó. Vollein Ferenc gyermekként, kamaszként rendkívüli
tehetséget, sőt érettséget mutat, magyarországi és nemzetközi elismerései,
elnyert ösztöndíjai jól jelzik, hogy nem mindennapi pályakezdésről van szó. A
mai kiállítás pedig annak a következő időszaknak az egyik első állomása, amikor
is a tágabb otthonból elindulva, Zalaegerszeg, Keszthely, a Balaton környékének
több települése után máshol is bemutatkozik, eddigi munkásságának legjavát tárva
a közönség elé. Számára, mint ahogy minden kiállító művész számára a kiállítás,
a művek közönség elé tárása új tapasztalatok szerzését is jelenti, hiszen
nemcsak az alkotás, vagy az azt megelőző folyamat bír jelentőséggel, hanem a
bemutatás is. Ezáltal válik a festmény valóban műalkotássá, tehát a közönség
visszajelzései is sokat segíthetnek, nagyban befolyásolhatják a művészi pálya
további alakulását.
Úgy gondolom, hogy Vollein
Ferencnek fiatal kora ellenére nem lehet oka kételkedni abban, hogy jó úton jár,
a dicséretek, bíztatások, segítő kritikák további fejlődésre ösztönzik majd.
Kiemelendőnek tartom, hogy nem művészeti képzésben, hanem magánúton, jó
mesterektől, Budaházi Tibortól, Karner Lászlótól, Németh Miklóstól, vagy éppen
Péntek Imre költőtől – tanulja azt, ami a művészetből tanulható, és ez talán
elég garancia arra, hogy folyamatosan építkező, önmagát, festészetét
kényszerektől mentesen építeni tudó művésszé váljon, akiben persze megvan a
természetes nyitottság. A rácsodálkozás, a megismerés vágya és a kifejezés
őszintesége motiválja, megragadni és megkomponálni az embert körbevevő és
orientáló közeget, legyen az a Balaton-felvidéki táj, vagy a hit, az értékek
jelentette szellemi valóság.
Ha már Szemes Péter
esztéta, Ferenc egyik mentora az otthon, Zalaegerszeg, illetve a
Balaton-felvidék kapcsán Heideggert idézve a benne-létről beszélt, érdemes
Heidegger egyik tanítványát Gadamert is idecitálni, hiszen az alkotó Gadamerhez
hasonlóan a játékhoz hasonlítja a művészetet. A művészet valóban egyfajta játék,
de valójában a játék játszatja a játékosokat. A művészt és a befogadót is. A
műalkotás saját világába látszólag két oldalról lépnek be, a művész a kifejezés
vágya felől, a befogadó az előtte álló kép szemlélése felől, de valójában
mindkettő intenciója az élet, a lét megélése-megértése, úgy, ahogy az a
műalkotásban, az alkotás és az értelmezés folyamatában feltárul.
Vollein Ferenc képei
kapcsán színvarázslatról beszélünk, a színek vonnak be minket ebbe a játékba. A
sárgák, a zöldek, a kékek. Az intenzív koloritás, a színek expresszív
alkalmazása a képeken való elidőzésre késztetnek, révült szemtáncra, a szem
szinte ugrál az elkülönült formákon. A kontrasztok kommunikálnak egymással, a
képek néha lazán kapcsolódó részei is az összetartozást, a figyelem mindent
összekapcsolni vágyó aktivitását kényszerítik ki. A mozgalmasság intenciójában
az élet változatossága, gazdagsága, az alapvető teljesség vágya sejthető. A még
gyermeki, de mégis művészien naiv látásmód mellett – éppen a színekben, illetve
kompozíciókban, a formai kidolgozottságban – már tetten érhető az érettség, a
felnőtté válás, a fenyegetettség, a veszteség megtapasztalt, vagy csak sejtett
tragikuma. De persze láthatjuk az örömben, elragadtatottságban, rácsodálkozásban
való szétszóródást, az élet szépségének, fenségességének kimondani akarását
is.
A meghívón is
szereplő, Viharban című kép jól jelzi azt az állomást, ahol Vollein
Ferenc éppen tart. Több tájképén, de a más témájú alkotásain is észrevehető a
mind inkább erősödő allegorikus jelleg, tudatos szimbólumhasználat. A felnőttkor
küszöbéhez közel egyre fontosabbá válik az értékek, a biztonság keresése, a
hagyomány tisztelete. Ugyanakkor az útnak indító példaképek, mesterek, tanárok
követésén túl a saját, a felvállalt felelősség felismerése is megjelenik.
Az idős férfi és a három
gyerek a vihar elől húzzák partra a vitorlást. Együtt küzdenek, mégis a felnőtt,
tapasztalata, felelőssége okán is elől, mintegy vezetve, irányítva húzza a
biztonságot jelentő partra a hajót, míg a fiúk mögötte, hátulról igyekeznek azt
a szárazföldre tolni. Látják a feladatot, a példát, segítenek és tanulnak.
Közösen tolják, ha nem is a szekeret, de a vitorlást. Előre a jövőbe. Az életet
is szimbolizáló hajóval küszködő alakok ugyanakkor az élet nehézségein, viharain
való túljutást is példázzák, egy életre szóló feladatként jelenítve meg a
kitűzött cél elérését. A hullámzó Balaton, az ég vagy éppen a megóvni vágyott
vitorlás színeiben is felfokozott érzelmek fejeződnek ki.
Az értékek keresése több
más képen is nyilvánvaló, különösen a bibliai-keresztény mitológiából merítő,
illetve a magyar történelmi tematikájú festmények esetében, így a szárnyas
oltár, vagy a Szent István Magyarországa című képeken is jól érezhető a
hagyománytisztelet, illetve a megértett, sajáttá tett értékek fontosságának
hangsúlyozása.
Több hagyományból is
építkezik ez a művészet. Látásmódjában ott van a naiv festészet eredeti, tiszta
őszintesége, amely nem tanult, vagy újra ellesett, a hozzá való visszatérést
tudatosan alkalmazó gesztus, mint pl. Gauginnél, nála ez a gyermeki, kamasz
létből, látásmódból természetesen következő technika. Másfelől nyilvánvaló a
középkori ikonfestészet példája, de a szürrealizmus is érezhetően hatást
gyakorolt Ferencre, még ha előbbi merevsége, utóbbi elvontsága nem is érezhető.
És persze szó nincs valamiféle posztmodern eklektikáról, pláne nem a mesterek,
elődök előtti tisztelgésről, hommage-okról, a művészet technikai oldalának
elsajátítása közbeni reprodukció-féleségekről. Eredetiségre törekvő, saját
formanyelvét folyamatosan alakító fiatal művész. A központi kompozícióelemeket
naturalisztikusan, életszerű módon, míg a hátteret stilizáltan, részletesen,
ugyanakkor meseszerűen kidolgozva jeleníti meg. Az ecsetkezelés során meghagyja
az eszköz által létrehozott rusztikus felületeket, ezáltal a képek vibrálóak,
élettel teliek lesznek.
Egyik méltatójának, Weiner
Sennyei Tibornak igaza van, hogy az ember a felnőttkorba érve általában
elfelejti, vagy elnyomja magában az alkotás ösztönös, gyermeki késztetését, sőt
látásmódja is lekorlátozódik a mindennapok monotonitásában. Egy kiállítás,
különösen a mostani emlékeztet bennünket és igényt támaszt arra, hogy
felismerésekre jussunk, hogy otthon legyünk a minket körülvevő fizikai és
szellemi térben, hogy az élet színekkel teli nagyszerű bonyolultságát szemlélni
tudjuk, és gyönyörködjünk benne. Mint ezekben a
képekben.
A megnyitó utáni pillanatok: Szalai Zsolt író, költő. kritikus, jómagam és Győr MJV Önkormányzata nevében Rózsavölgyi László bizottsági elnök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése