Veszeli Lajos
megnyitója és műértelmezésem a Balatoni Tündérország c. 26. önálló tárlatomon Balatonalmádiban
2014. november 15-én, szombaton, 16- órakor
nyílt Balatonalmádiban, a Pannónia Kulturális Központ Galériájában a 26. önálló
kiállításom Balatoni Tündérország címmel. A szép számmal megjelent érdeklődő
előtt a rendezvény kurátorának, Juhászné Vincze Eszternek a felvezetőjével
kezdődött a megnyitó, majd a megjelenteket Bati János, az intézmény és a Regina
TV igazgatója köszöntötte. Külön kiemelte, hogy ilyen fiatalon még senkinek sem
sikerült eredményekben ennyire gazdag képzőművészeti életpályát megvalósítania
és azt is, hogy Balatonalmádi városa sok szeretettel és várakozással fogadta
tárlatom anyagát és személyemet is.
A megnyitót –a Vollain családból származó
Ripka János, a Bécsi Zeneművészeti
Egyetem gordonka szakos hallgatója színesítette három csodálatos zenei
betétjével, majd Veszeli Lajos, Balaton-díjas festőművésznek, a balatonalmádi
képzőművészeti élet vezéralakjának az
alábbi megnyitója következett.
Jó estét kívánok barátaim,
hölgyeim, uraim!
Tegnap este is nyitottam egy kiállítást
Udvardi Erzsikének a Balladai nyomatait, és akkor is kihangsúlyoztam, milyen
csodálatos dolog a művészetek találkozása. Itt is pillanatokon belül hasonló,
csodás hangulat alakult ki Ripka János gordonka-futamai nyomán a mi kis
kiállító-terünkben. Sajnos Almádinak hiányzik egy méltó képtár, ezt minden
megnyitón el fogom mondani a továbbiakban. Hiszen Balatonalmádiban az elmúlt
20-30 évben egy valóságos balatoni képzőművészeti centrum alakult ki, ugyanis a
város minőségi képzőművészeti kiállításokat tudott be-és felmutatni.
Azt is meg kell említenünk, hogy Vollain
Marika doktornőnek milyen csodálatos
rokonsága van. Én ezt akkor tudtam meg, amikor Feri és édesapja beállítottak
hozzám a Kisberényi útra egy bemutatkozó beszélgetésre. Különböző ajánlók
voltak-nem mondok most neveket, elég magas helyről- és elkezdtünk beszélgetni.
A kezembe került ez az album, amelyet most itt látnak, nézegettem, és első
látásra ledöbbentem. Csak később tudtam meg, hogy ez a magas növésű fiatalember
akkor még csak a15-dik életévében volt. Tulajdonképpen gyermekművészről van
szó, akármekkora tehetség is, de igaz, ez már olyan szint, amelyre már nagyon
oda kell figyelni. Annak idején én nagyon sokat zsűriztem,egy kitűnő
gyermekkiállító hely volt Zánkán, amely mára sajnos megszűnt. Ott négy
kollégámmal olyan mennyiségű gyermekrajzokat zsűriztünk, hogy megtelt velük az
egész hatalmas tornaterem. Nekem a gyermekrajzok beleivódtak az ízületeimbe,
mindig is csodáltam azokat. Ugyanakkor, ha már az indulástól nézzük azokat,
akkor az óvódás-és kisiskolás korban még firkálmányokkal indulnak, mert
abban a korban még képtelenek a tudatos
alkotásokra. A 3. 4. 5. osztályban azonban már fantasztikusan bátrak,
csodálatos színek és formák jönnek ki náluk. A 7. 8. osztályban azonban
visszavesznek, mert mindent tudatosan akarnak ábrázolni. Nekem pl. egy
színházat ábrázoló festmény nagyon tetszett, ,mert a nézők el voltak fektetve,
hiszen alkotója nem érezte még a
perspektívát. A 13-14 éves gyermekek ábrázolásmódja megváltozik, mert felnőtt
módra akarják látni a világot.
Ferinél azonban egy extrém dolgot
tapasztaltam: nála is jelentkezett ez, de olyan profi módon, amelyet csak
nagyon kiváltságos embereknél lehet megfigyelni. Különleges fiatalemberről
beszélünk, különleges munkásság indul, a művészi pálya remélhetőleg ígéretesen
fog kiteljesedni. Nekem az tetszett első látásra, hogy még benne van a gyermeki
naivitás, Itt is van néhány ilyen alkotása, a gyermekmesék, a Lipták-féle
mesék. Én ide gondoltam Ferit, én ebbe az irányba szeretetném látni a későbbi
munkásságát, hogy ez a belső mesevilág érvényesüljön. Ugyanakkor a színvilága
is nagyon figyelemre méltó. Ez a gyermekkori bátorság nagyon tudatosan
megmaradt. Ezt átviszi egy olyan harmóniába, amely az ő belső harmóniája. Aki
kiforrott művész, arról mondjuk, hogy van belső világa. Nála már ez a belső
világ jelentkezett. Ez azonban addig jó, amíg nem tanult színelméletet! A
magunkfajta művészember mindig elgondolkodik, melyik szín való a másik mellé.
Megemlítem a Johannes Itten-féle színtant, hiszen az említett iskola behatóan
foglalkozott a színek dinamikájával és egymásra hatásával. A FERI FERTŐZETLEN,
S ÉN KÍVÁNOM, NE IS LEGYEN MEGFERTŐZVE! Hogyan tovább? Nem tudom. Az
édesapjának olyan energiái vannak, hogy állandóan rajta tartja a szemét, s
reméljük, továbbra is arra az útra tereli Ferencet, amelyet megérdemel. Bízom továbbá
abban, olyan művészemberekre, pedagógusokra lel, aki nem nyúlnak bele ennek a
fiatalembernek az érzelemvilágába, mert ő teljesen külön utakon fog haladni. Az
is érdekes, hogy a világ külső részei milyen sajátos módon érik őt. Amikor
megkérdeztem, hogy az egyik képnél ( A keszthelyi helikon-ünnepségek
megnyitója, 1817) miért választotta a tavaszi környezetet, azt válaszolta: a
Festetics gróf fogadása ugyan februárban volt, de a kivirágzott mandulák már a
korán jött tavaszt idézik. Azt is megtudtam, hogy ő kikölcsönzött több könyvet
nyárom Zalaegerszeg a korabeli főúri viseletekről, hogy a figurális játékokat
megcsinálhassa. De nekem nem az tetszik, hogy milyen főúri viseletek vannak az alkotáson, hanem a kompozíciója, hiszen
kétoldalt a télben virágzó fákat rajzolt, tuffolta az ecsetet. Az ecset végével
odapöttyintget dolgokat, azt ma a profi
festők nem használják, a századelőn volt a vándorfestők egyik kedvenc módszere.
De ő ezt senkitől sem tanulhatta, hanem érezte, hogy ezeket a díszes figurákat
valahogy fel kell oldani valamilyen vidámsággal. Ilyen nekem és más művésznek
is nagyon ritkán jut az eszébe. Az is nagyon tetszik továbbá, hogy ott van az a
két álló és a fekvő állatfigura, a kutyusok, amelyek meseszerű, vidám hatást
tesznek a nézőre. Én ezeket a dolgokat nagyon kedvelem, a balladáit, a
mesevilágát is így jellemeztem, amikor korábban írtam alkotásairól. A gyermeki
naivitás nagyon jellemzi őt, és ezt nem szabad belőle „kivenni”! Ő mesevilágban
él, a színek úgy fonódnak köré, mint egy felhő, és ezt magas szinten ki is
tudja fejezni.
Természetesen előfordul, hogy neves művészek
is hatnak rá. Szombathelyen ennyi idős koromban a Derkovits-körbe jártam, s
volt ott egy Mészáros József nevű festő, hál’isten, engedett bennünket
dolgozni. hiszen a foglalkozások alatt gyakran át-átnézett a kocsmába. Amikor
egyszer visszajött, belenyúlt ez egyik szén-rajzomba, és azt üvöltötte:”Hol a
koponya?” Akkor elszabta azt a papírt, amelyen én dolgoztam, és akkor nagyon
dühös lettem rá. De utólag rájöttem, neki volt igaza. Egy másik körben egy
másik művész azt erőltette a tanítványaira, hogy másolatokat készítsenek nagy
művészek munkáiról. Persze az ilyen iparosokból lesznek a restaurátorok, de az
egy másik szakma, azokra is szükség van. Természetes, hogy saját énünk,
érzésvilágunk sérül, ha egy másik alkotásról akarunk átvenni dolgokat. De
ugyanakkor sok modern művész csinálja, hogy egy- az egyben átemel egy olyan
részletet háttérként, amelyet egy másik művésznél látott, s utána hatalmas,
modern foltokat varázsol játékként eléjük. De mindegyikük saját énjét
varázsolja a műalkotásba! De miért mondtam én mindezt most? Mert a Balaton
előfordul sok-sok művésznél, és Ferencet is nagyon foglalkoztatja a Balaton
ügye, hiszen itt született. Az a látvány, amelyet ő a különleges látásmódjával
magába szív, az nagyon-nagyon egyedi dolog. Ugyanakkor mégis megmarad belőle
valami Egry Józsefből és Somogyi Győzőből. Megmaradnak benne olyan jelek,
amelyeket megpróbál a saját művészetébe beépíteni.
Egy külön témát igényelnek egyházi témájú
alkotásai. Ő egy hívő, vallásos lélek, mindig magával viszi Bibliáját.
Megtudtam édesapjától, amikor nyáron Csopakon túráztak, egy villám állt meg
felettük pár száz méterre, s ők sértetlenek maradtak. Akkor Ferenc kinyitotta a
Bibliát, s pont a János Jelenéseinél nyílott ki, az Apokalipszis lovasainál.
Hálából, szerencsés megmenekülésük emlékeként Ferenc megfestette az
Apokalipszis lovasait egy 130x180 cm-es táblakép formájában,, s állítólag az
egyik lovasban-a fekete lovas potréján- az én arcvonásaim is fellelhetőek.
Egy különleges tehetségű fiatalemberről van
szó, s nagyon-nagyon örülök, hogy most ez a tárlat most Almádiban is
létrejöhetett. Bízom, bízunk abban, hogy Várpalotán, a Képesség-és
Tehetségfejlesztő Magániskola Gimnáziumának képzőművészeti tagozatán
tapintattal és hozzáértéssel kezelik tehetségét. Ha én foglalkoznék vele, akkor
nagyon finoman bánnék vele, mert ő egészen külön gyermeki álomvilágban él. A
fentebb említett különleges képességei miatt javasoltam őt a 2014-es Príma
Junior-díjra.(A díj a 2014-es évben nem került kiosztásra)
Remélem, kiállítása Balatonalmádiban
otthonra talál, és a gordonka imént hallott finom,lágy, selymes hangja
kísérje őt végig őt a további művészi
pályafutása során, amely nem lesz könnyű.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
A megnyitó és a csodálatos csellóbetétek
után én is elmondtam a címadó alkotásomról szóló alábbi értelmezésemet
Tisztelt Közönség, tisztelt Egybegyűltek!
Sok szeretettel köszöntöm a 26-dik,
Balatoni Tündérország c. 26 önálló kiállításomon a tisztelt megjelenteket. A
címadó festményemet szeretném egy kicsit részletesebben értelmezni. Igazi
balatoni gyerek vagyok, hiszen Balatonfüreden születtem, s kisgyermekkoromat és
most a kamaszkoromat is a Balaton
melletti településeken töltöttem: Csopakon, Badacsonyban, Keszthelyen és most
Vonyarcvashegyen. Miért beszélek most minderről? Azért, mert turistaként vagy
fényképekről nem lehet igazi balatoni festményeket készíteni. Hosszú időn át
együtt kell élni a tájjal, meg kell figyelni annak minden rezdülését, szín
-fény- és árnyjátékát minden napszakban és évszakban, úgy, mint ahogy egykoron
Egry József tette nap mint nap.
A
festményem hosszú idő belső érlelődésének a terméke, hiszen nincs olyan hét,
hogy apával ne mennénk el a Szépkilátóhoz vagy a Szabó-pincéhez
Balatonedericsre, és ne csodáltuk volna meg a táj szépségeit. Ha –mondjuk- egy
évvel korábban valaki azt mondta volna, fessed meg ezt a panorámát, én azt feleltem volna: Most még
nem! A végső lökést nekem Somogyi Győző festő-és grafikusművész és Eötvös Károly adták meg. Nyáron
tettünk apával egy bemutatkozó látogatást Somogyi Győző bácsi salföldi birtokán. Ott
csodálhattam meg először személyesen is a festményeit. akkor jöttem rá, hogy
sokkal szabadabban és bátrabban kell bánnom a színekkel, és azóta megfogadtam a tanácsát is: " Az igazi művésznek a művészetben mindent szabad!". (Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy ő
nyitotta meg A színek bűvöletében című 25. önálló tárlatomat Vonyarcvashegyen.)
Ugyancsak nyáron olvastam el Eötvös Károly: Balatoni utazások című regényét, Az író a Szépkilátóról eléje táruló látványt Tündérországnak nevezte el. Igen, Tündérország, mert a János vitéz Tündérországának mesebeli szépsége jelenik meg, ahogy elénk tárul a Balaton és a szemközti tanúhegyek. Különösen estefelé, amikor a lemenő nap, a vitorlások, a fények és a színek tánca mellett megjelenik a balatoni tündérek, manók és delejek, sellők csodálatos mesebeli színországa is. Aki sokszor feltöltekezett ezzel a mesés látvánnyal, s át is élte azt belső érzékenységgel, annak már nem okozhat különösebb gondot ennek a vászonra is vetése. Persze az már megtanultam, ne én beszéljek a festményeimről, hanem most beszéljenek inkább azok helyettem és rólam. Tehát javasolom, tekintsük most meg együtt a tárlatom anyagát.
Ugyancsak nyáron olvastam el Eötvös Károly: Balatoni utazások című regényét, Az író a Szépkilátóról eléje táruló látványt Tündérországnak nevezte el. Igen, Tündérország, mert a János vitéz Tündérországának mesebeli szépsége jelenik meg, ahogy elénk tárul a Balaton és a szemközti tanúhegyek. Különösen estefelé, amikor a lemenő nap, a vitorlások, a fények és a színek tánca mellett megjelenik a balatoni tündérek, manók és delejek, sellők csodálatos mesebeli színországa is. Aki sokszor feltöltekezett ezzel a mesés látvánnyal, s át is élte azt belső érzékenységgel, annak már nem okozhat különösebb gondot ennek a vászonra is vetése. Persze az már megtanultam, ne én beszéljek a festményeimről, hanem most beszéljenek inkább azok helyettem és rólam. Tehát javasolom, tekintsük most meg együtt a tárlatom anyagát.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése